Ha szeret gyönyörködni a bizarr lakáshirdetésekben, akkor az azori ingatlanpiacot önnek találták ki!

2017. február 20. 00:14 - Mr. Haligali

Itt jön Mr Haligali első posztja egy érdekfeszítő témáról: lakáskeresésünk története az Azori-szigetek legnagyobbikán, Sao Miguelen.

Gondolom, senki nem fogja döbbenetében elejteni a telefonját, amikor azzal a bölcsességgel találkozik, hogy

lakást találni soha nem egyszerű.

És akkor sem kezd hangosan hümmögni, ha azt olvassa,

kisgyerekkel pláne nem.

Még mindig nem keresi izzadó ujjbegyekkel a „megosztás”-gombot, ha ezután még hozzáteszem:

egy olyan helyen, ahol először jár az ember és nincs egyetlen ismerőse sem, pláne-pláne nem.

9594084840-casa-_1.jpgEgy szép példa az igényesen befotózott hirdetések közül (Forrás: Internet ;)

Viszont minden ilyen okosság érdekes részletekből tevődik össze, nekünk az Azorin a következő nehézségekkel kellett megküzdenünk:

Először is azzal, hogy nincsenek kiadó lakások. Több helyitől is hallottuk, hogy amikor két évvel ezelőtt megindultak a fapados járatok a szigetekre, akkor mindenki Airbnb-nek, holiday apartment-nek, countryside cottage-nak alakította át kiadásra szánt ingatlanját. Ez azt jelenti, hogy viszonylag rövid, legfeljebb pár hetes tartózkodásokra rendezkedtek be, a főszezonra már hónapokkal előre értékesítették a férőhelyek egy részét, és az áraik napi 30 eurótól kezdődnek, ami nagyjából 2-3-szorosa annak, mint amit mi lakásra szántunk. Általában akkor tűnnek fel kiadó lakások/házak, ha tulajdonosuk a kontinensre költözik, vagy ha nem akar szöszölni a szállóvendégekkel – de akkor meg bejött az a faktor, hogy egy, de inkább két évnél rövidebb időtartamra senki nem akar bérlőt.

Ráadásul az igényeink is valamelyest speciálisak voltak:

  1. Haligali Jr. és édesanyja igen érzékenyek az éjszakai zajokra, ezért mindenképpen csöndes helyet szerettünk volna (az itteni házakban a hő- mellett a hangszigetelés sem jellemző)
  2. De közben fontos volt, hogy azért ne legyen az isten háta mögött, mert a buszközlekedés elég rossz.
  3. Az sem árt, ha közel van Ponta Delgadához, mivel minden busz- meg hajójárat innen indul, és mi azért az egész szigetet be akarjuk járni. És hosszú balatoni telekmúlttal a hátunk mögött úgy okoskodtunk, hogy valószínűleg egy faluban nem tudunk majd mindent megvenni, amire a mindennapokban szükségünk lesz (jól okoskodtunk).

A saját igényeinkkel, a szűkös piaccal, és az ismeretlen településekkel, negyedekkel és utcákkal való szenvedésen (két hét alatt fél Sao Miguelt végigkirándultam a Google Streetview-val) kívül a hirdetési kultúra is eléggé betett a lakáskeresésnek.

Az utazás tervezésénél még arról ábrándoztunk, hogy már otthonról kinézünk egy helyes kis lakást vagy házikót, és a reptérről egyenesen oda hajtatunk majd. De az első kereséseknél rájöttem, hogy ez tuti nem fog menni; és nemcsak a gyér felhozatal miatt, hanem azért is, mert a hirdetésekből semmi nem derül ki a lakásról. Elsősorban a képek használhatatlanok, tényleg, mintha csak azért tennének fel fotókat, hogy ne szűrjék ki a hirdetést a „csak képpel”-beállítások az ingatlanos honlapokon. Egy dolog az, hogy még a profi hirdetéseknél is olyan minőségűek a képek, mintha nekifutásból lőttem volna a 2 megapixeles nokiámmal (lásd első fotó).

De volt olyan hirdetés, ahol egyetlen sematikus térkép fogadott, így nulla vizuális információ mellett legalább 300 négyzetkilométeren belül el tudtam helyezni az ingatlan fekvését, íme:

9313423749-apartamento-t1_1.jpg

Volt, aki annyira SOS tette fel a hirdetést, hogy még az ágyról sem tudott elpakolni, illetve a vízszintes-függőleges kompozícióval sem vesződött sokat (jellemző, hogy amúgy ez egy teljesen korrekt lakásnak bizonyult):

881332829_3_644x461_apartamento-t2-em-ponta-delgada-com-quintal-arrenda-se_rev002_1.jpg

De amikor rájöttem, hogy a bénaság nem kivétel, hanem maga a rendszer, akkor a meddő böngészés is meglehetősen szórakoztatóvá vált (leszámítva azt a tudatot, hogy még mindig nincs otthonunk):

6482311658-alugamento-do-apartamento_1.jpg

Az összképhez hozzátartozik, hogy a lakáskiadás sok szempontból bérlőbarátabb, mint egy európai nagyvárosban, vagy akár (nyilván ez a fő összehasonlítási alap) Budapesten.

  • A lakások tágasak, 60 négyzetméter alatt elvétve láttam ingatlant, a többségük 70 körül van
  • Az ingatlanokat relatíve jó állapotban, tisztán adják ki, a magas páratartalom ellenére senki nem akart hozzánk vágni egy olyan penészlyukat, mint amivel a Brit-szigeteken hosszabb időt eltöltő honfitársaink már nyilván találkoztak.
  • A nagyjából a magyar fővároséval egyező bérleti díjban általában benne van a rezsi egy része, általában a víz (ami a kontinentális Portugáliával ellentétben itt iható) és a villany. A gáz szerintem azért nincs, mert a legtöbb helyen nincs bevezetve, a kazánokat palackokból fűtik (ami nagyjából egy hónapig kitart, szóval nem egy óriási kényelmetlenség).
  • És egy ideiglenes kiruccanásnál óriási könnyebbség, hogy a lakások legtöbbjét minimum bútorozva; jól állapotban lévő hűtővel, mosógéppel együtt kínálják, és még tutibb, hogy meglehetősen nagy százalékban még konyhai eszközöket is adnak.

A mi lakásunk végül egy hibrid módszernek köszönhetően lett meg két hét keresés után: egy nyáron Airbnb-nek kiadott házrészt a tulajdonosa a holtszezonban (ami novembertől májusig tart, én mondjuk nem nevezném holtnak, de mindegy) albérletáron ad ki, de csak nagyjából fél évre, és külföldieknek (ebben nincs piaci logika, a tulajnő egyszerűen szeret idegen embereket megismerni). Ezek a feltételek kizárták az azori albérlet-keresőket, viszont pont kapóra jöttek nekünk.

(Hamarosan jön a poszt az albérletünkről, addig is itt tudod követni a blogot a Facebookon, itt pedig képek jönnek.)

komment

A bejegyzés trackback címe:

http://haligali.blog.hu/api/trackback/id/tr8112271158

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.