Teljesen más gyerekkel utazni, mint gyerek nélkül: mintha valami egészen más tevékenységet végezne az ember. Ennyit szerettem volna mondani, köszönöm a figyelmet, a viszontlátásra.
Piros család az Ír-tengernél, Howth-ban (Összes fotó: Haligali blog)
Na jó, azért a téma ennél többet érdemel, ezért összegeztem pár dolgot az alapvető különbségekről (véletlenül épp tíz pontban). Amikor még nem volt gyerekem, tulajdonképpen minden pénzemet utazásra kötöttem: egyedül, párban, barátokkal, több kontinensen, spontán, megszervezve stb. Egy ideje már - igaz, sokkal kevesebbet - a kisgyerekünkkel is utazunk. Gyerekkel utazni kicsit olyan, mintha magaddal vinnéd a német személyi edződet, és vele terveztetnéd meg előzetesen a programot: az eredmény feszített program, minimális üresjárattal (tudom, miről beszélek, sok német szervezésű konferencián, ösztöndíjon stb. vettem részt). Ehhez adódik hozzá a fizikai megterhelés, egy nagy mozgásigényű kisgyerek ugyanis soha nem fárad el. Szó szerint SOHA.
(A most következő megfigyelések elsősorban a bölcsödés-óvodás kor közti gyerekre vonatkoznak, egy tinédzsernél nyilván más a helyzet. Majd jön arról is egy vendégposzt.)
Előzetes felkészülés
Ha korábban te voltál a két lábon járó Lonely Planet és lépésről-lépésre megtervezted az utazást, különös tekintettel a csakis a helyiek által ismert, legtitkosabb bennfentességekre, akkor ez az éned most jó eséllyel egy időre szabadságolva lesz. Gyerekkel a felkészülés felületes, a hangsúlyok pedig eltolódnak a biztonság témaköre felé. Jó, ha a Wikipediát egy, maximum két nyelven elolvassa az ember, esetleg még pár posztot vagy cikket átfut; aztán nekilát gondos listát írni arról, mi az a gyerekcucc, amit végzetes lenne otthon felejteni (majd írok erről külön is). Tulajdonképpen érdemes előre megbékélni a gondolattal, hogy a látnivalók egy része biztosan ki fog maradni.
Utazás A-ból B-be
Korábban mindegy volt, hogy busz / éjszakai busz / lepusztult vonat / stopplás / hajnalban vagy éjjel induló fapados járat / autóbérlés. Most ez már egyáltalán nem mindegy: korrekt jármű legyen, korrekt időpontban (optimális esetben a gyereked déli alvásidejében).
Erdei túra csatos hordozóval (Budai-hegység)
Pihenés
Az, hogy egy gyerek sosem fárad, egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindegy neki, mit csináltok és majd örömmel körbetúráz mondjuk egy tavat. Fontos, hogy a napi programban legyen
- egy játszótér vagy valamilyen játszótéri eszközre hasonlító természeti képződmény
- a játszótérnek lehetőleg legyen olyan eleme, ami egy kicsit veszélyes
- ne kelljen sokat gyalogolni fölfelé
- ellenben lefelé bármennyit
- lehetőleg legyenek állatok (és/vagy járművek) a napi programban, minimum egy katicabogár, de még inkább kutyák. Minél többféle állat, annál jobb.
És amikor a párban utazó koraeste beballag a szállásra, leroskad a teraszra és pihenésképpen megiszik egy pohár helyi bort a naplementében gyönyörködve, majd azt tervezgeti, melyik étterembe fog beülni vacsorázni; nálatok ekkor csak megy tovább a pörgés. A kicsiny épp éhes lett / bekakált / nem találja azt a könyvet, amit mindenképpen most szeretne megnézni / épp ekkor igényel téged, és csakis téged / vagy a telefonodat / vagy bármit.
Ismerkedés a helyi flórával (Azori-szigetek)
Higiénia
Kéztörlés a reptéri korlát megfogása után, kéztörlés mielőtt kezébe adod a snacket, kéztörlés, miután egzotikus növényeket fogdosott, kéztörlés, miután aranyos, ám a te hazád baktériumkultúrájától legalább háromezer kilométerre élő néni elragadtatásában megszorongatta a kezét. Aggodalom a gyümölcslébe tett jégkocka miatt, aggodalom az étteremben kapott etetőszék tisztasága miatt, aggodalom, hogy a szálláson a matrac nincs-e tele poratkákkal... Aztán kb. a negyedik utazással töltött nap után a kéztörlések és aggodalmak száma drasztikusan csökkenni kezd, az ötödik napon pedig már csak legyint az ember, és rábízza magát a sorsra illetve a magyar oltáskoktél védőerejére.
Gyerekkel az ember nem szívesen megy barnamedvék közé (Magas-Tátra)
Biztonság
Az ember gyerekkel nem lép a komfortzónáján túlra, biztonságra játszik. Régebben, ha épp úgy adódott, elmentél egy favelabuliba Rio de Janeiro külvárosában vagy offroad-túráztál kicsit kétezer méter fölött egy magashegységben, esetleg a szabad ég alatt szálltál meg a Szaharában (személyes emlékek). Na, ilyenek szülőként fel sem merülnek. Ha más nem, a gyereked nagyszülei örülni fognak ennek a változásnak.
Csővázas háti hordozós túra a Holdon (valójában az Azori-szigeteken)
Kulturális érdeklődés
Ha már egy múzeumba eljut az ember, az nagy eredmény. Ha egyedül, az már maga a fantasztikum. Ezalatt a kisgyerekedet általában az apja/anyja foglalja le, szerencsés esetben egy közeli játszótéren.
Spontaneitás
Minimális. Ha egyáltalán van, rendszerint a következő mondat után: "Nézd, ott egy klassz játszótér, megnézzük?"
Annecy
A helyi éjszakai élet feltérképezése / bulik /fesztiválok
Üres halmaz. Legfeljebb egyedül, de egy fárasztó nap után kinek van erre még ereje?
Fotózás
Utazás során az a szülőelem, aki szeret fotózni, folyamatosan úgy fogja érezni, hogy korlátozzák (nem beszélve arról a frusztráló érzésről, hogy ő alig szerepel a képeken). Az a szülőelem, aki nem szeret fotózni (ám a nyaralás összes képe róla és a gyerek(ekr)ről szól), állandóan idegeskedik majd, hogy a fotózgató szülőelem mindig megtöri a ritmust / elkódorog / nem figyel eléggé a gyerekekre.
Helyszín
A helyszín a gyerekeknek egy bizonyos életkorig tökmindegy, a lényeg, hogy együtt legyen a család. És ilyenkor ezek az őszinte lények nagyon boldogok, a szüleik pedig ezt látva elfelejtik az összes korábbi pontot (többször teszteltem, tényleg így van). Sőt, ők is és a gyerekek is évekig emlegetik majd, milyen jó volt a családi utazás.
Lagoa do Azul (Azori-szigetek)
10+1: egy - vagy több - gyerek sokkal inkább megnyitja a kaput az emberek felé, mint a helyi nyelvből szerzett felsőfokú nyelvvizsga. Viccelődő nénik, a gyereked látványára olvadozó kislányok, sőt, akár magukhoz behívó helyi lakosok - ilyen remek bónuszok kísérhetik közös utatokat.
(Ha követni szeretnéd a blogot a Facebookon, itt tudod megtenni. Itt pedig az Instagram-oldal található.)