Furnas egy kb. 1500 fős község Sao Miguel sziget közepén egy völgyben, aminek u-ját a helyiek ü-nek ejtik. Rengeteg mindenben egyedülálló, de leginkább a termálvizeiben. Na, azt hagytuk most ki, ellenben megnéztünk egy csomó minden mást. Mondjuk ez sem teljesen igaz, mert például a Lagoa das Furnas nevű krátertavát ugyan félig körbetúráztuk, de nem állíthatom, hogy megnéztük, mivel nem láttunk belőle semmit, tekintve, hogy felhő borította.
Furnasról még sokat fogok írni, mert a legközelebbi kocsibérlésünk alkalmával visszatérünk és kimaxolunk mindent a Poca da Dona Beija termálfürdőtől kezdve a hőforrásokon és a Terra Nostra botanikus kerten át (ahol ugyancsak lehet fürödni) a föld alatt lassan főtt (azaz slow food) ételekig. És még egy angol arisztokrata egykori parkját is egészen biztosan megtekintjük.
Addig is itt a kirándulás felhőben:
Képrejtvény: találjuk meg a tavat és a három gyalogló embert a képen!
A helyi némakacsa-populáció versenytkéreget a tó partján élő macskákkal. Háttérben a tó.
Előtérben pad fákkal, háttérben a tó - ami állítólag annyira hínáros, hogy nyáron sem ajánlatos fürödni benne, mert annyira bele lehet gabalyodni a hínárokba, hogy könnyen örökre a tóban maradhat a fürdőző. (Nincs a fotón szűrő.)
Nem az van, hogy homályos a kép, hanem ennyit lehetett látni kb. 30 méterre a tótól - ezekben a lyukakban főzik hat órán át a Cozido a portuguesa nevű ételt a föld melegében. Állítólag nagyon finom és két vagy három furnasi étterembe is szállítják innen.
Két harcművész, egy nemharcművész és egy kisgyerek. Háttérben a tó.
A tópart tele van egy skót művész fából készült szobraival, amik nagyon misztikusak voltak a felhőben.
Ez nem egy afféle spirituális egyesülés, hanem méretszemléltetés, ez ugyanis a világ második legnagyobb délfenyője: kicsivel magasabb, mint 50 méter, az átmérője pedig 193 centi (a legnagyobb délfenyő egy méterrel magasabb és Hawaii-on van). Furnasnak speciális a mikroklímája a szigeten belül, ami miatt ezen a szélességi fokon egyedül itt élnek bizonyos cédrusok és a képen látható délfenyő. A délfenyő akár 2000 évig is eléldegél, ha hagyják.
Így folytatódik a délfenyő. Mondanám költőien, hogy a csúcsa a felhőbe vész, de a törzse is felhőben van.Eukaliptusz
Kilátás
Esztétikus kaspó
A völgyben 23 meleg és tűzforró hőforrás (caldeira) bugyog összesen, ez itt a Caldeira Grande. A szaguk pont olyan, mint az izlandi kénes (azaz záptojás szagú) hőforrásoknak, és itt nemcsak fürdésre és főzésre, hanem teafőzésre is használják a vizüket. A legalsó videón lesz egy másik hőforrás, ami épp bugyog.
Van errefelé egy csomó fumarola is, ami olyan nyílás a földkérgen vagy más égitest kérgén, amelyen keresztül gőzök és gázok törnek a felszínre. Olvastam olyat, hogy gejzír is van itt, de én nem láttam.
Helyben termett zöld tea + 60 fokos hőforrás vize = lila tea. Ízletes! Kétéves tesztelő túratársam egyenesen rajongott érte.
Ez pedig egy fürdőházból átalakított teaház, ami elképesztően hangulatos kívül-belül. Tavaly novemberben nyílt és egy mikrobiológus nő vezeti, aki végtelenül kedves, kiválóan tud angolul és minden lehetséges kérdésünkre tudja a választ, ami az élővilággal kapcsolatos.
Úgy emlékszem, Paulának hívják, és itt épp a zöld teára engedi rá a teázó mellett csordogáló 60 fokos hőforrásvizet
Narancssárga patak fölött neonzöld cipőfűző.
Végezetül a csobogó hőforrás mozgóképen:
(Ha követni szeretnéd a Facebookon a blogot, itt tudod megtenni. Itt pedig még több kép az Instán.)