Két olyan Sao Miguel-i krátertóról lesz most szó, aminek letúráztunk a partjára a háti hordozóban üldögélő lassan két és féléves Haligali Juniorral. Egyik sincs a hivatalos túrautak között, de

• a Tripadvisor szerencsére ír róluk mindenféle nyelven (Lagoa do Fogo, Lagoa do Congro)
• tökéletesen kiépítettek és
• hatalmas hiba lett volna pusztán gyávaságból kihagyni őket

Szerintem ez Sao Miguel két legszebb tava, már csak azért sem.

Útban a Lagoa do Fogo partja felé cimboránk szökell egyet (Összes fotó: Haligali blog)

Röviden leírom a túrákat, pár apró tanáccsal.

1. Lagoa do Fogo

Nagyon egyszerű megtalálni az ösvényt, ugyanis a kilátóból indul a tó felé, így eltéveszthetetlen

A Lagoa do Fogo (vagyis tűztó), egy csodás krátertó a sziget közepén. Az emberek itt többnyire annyit szoktak tenni, hogy kocsival megállnak valamelyik kilátónál a kráter peremén, dobnak egy selfie-t, aztán mennek tovább, pedig annál sokkal izgalmasabb. Van ugyan itt is egy hivatalos túraút, de túl hosszú ahhoz képest, hogy 1. nem tűnik különösebben izgalmasnak, 2. alig visz a tóparton, úgyhogy ezt elvetettük. Amikor először jártunk itt a legnépszerűbb és egyben tényleg a legszebb kilátónál, a Miradouro da Lagoa do Fogo nevűnél, egy amerikai pár épp egy egyéves kisfiúval vágott neki a tópartra vezető kis ösvénynek, ezért megkértem őket, hogy küldjenek egy mailt a tapasztalataikról. Nem küldtek, de az azori ismerőseink szerint tök egyszerű lejutni a tópartra, csak kissé meredek az út, úgyhogy pár hét múlva mi is kipróbáltuk.

Egy kb. félórás, kissé tényleg meredek, napos; de semmiképp sem bonyolult túraútra érdemes készülni, aminek csak a végén lehet kivenni a kisdedet (mi útközben is ki szoktuk, de itt ez lehetetlen). Nincs különösebb technikai nehézség, éppen csak hiányoznak a vízszintes felületek. Van egy darab falépcső illetve egy kis részen köveken kell lépkedni a tóparton - ennyi a technikai kihívás.

Annak, aki a hátán viszi a gyerekét, nem árt a túrabakancs, és itt a túrabotoknak is nagy hasznát vettük (végre, mert eddig azt hittük, hogy tök fölöslegesen cipeltük el őket idáig). Aki csak simán gyalogol, annak elég az egyszerű sportcipő, bár én láttam olyan turistát is, aki flip-flop papucsban nyomta végig, mondjuk őszintén szurkoltam a bokájának.

Lent a családi erőfeszítés jutalma egy sirályokban gazdag szemcsés homokú tópart, tökéletes idill, ahol tavasz végén rajtunk kívül összesen csak két pár és rengeteg sirály volt. (A tóban annyira nem ajánlatos a fürdőzés - ahogy a Lagoa do Congróban sem -, mert mindkettőnek nagyon magas az ásványi anyag tartalma.) Áprilisban és májusban itt nem árt az óvatosság, mert ekkor van a sirályok párzási / költési időszaka, engem is megpróbált egy anyasirály elijeszteni a tőlem vízszintesen kb. 20, függőlegesen 15 méterre lévő fiókájától (nem mintha föl akartam volna mászni hozzá, ugyanakkor mint anya, megértem a viselkedését). Ő volt az:

A sirályon kívül ez a létra volt összességében a legnagyobb izgalom, aztán egy-két kanyar múlva elénk tárult ez a látvány:

A fövenyen amúgy az egész napot el tudtuk volna tölteni, főleg, mert még kellemes zenei aláfestés is volt (itt tudod meghallgatni és megnézni, kb. 40 másodperc)
Mivel a tó és környéke természetvédelmi terület, a partján tilos építkezni, fantasztikus nyugalom vett minket körül. A visszaút meredek volt kicsit, de a csúcson csúcsra járt (elnézést!) a kiszállok-a-kocsiból-fotózok-visszaszállok-a-kocsiba turizmus, úgyhogy még jobban örültünk, hogy lementünk a partra


2. Lagoa do Congro

Nincs rajta szűrő, ilyen zöld a valóságban is a Lagoa do Congro

Ez az apró maar-tó egy kis csoda a sziget belsejében, amihez egy egyszerű túraút vezet le, nem is értem, miért nincs a hivatalos túrautak között. Ide leereszkedni még könnyebb, mint a Lagoa do Fogóhoz, ráadásul végig árnyék fedi, nehézséggel legfeljebb akkor találkozik az ember, ha a tóparton a vizenyős talajon szeretne túrázni egyet.

Ez a kb. húszperces kis tóhoz vezető túraút szó szerint egy dzsungelben vezet, csodálatos zöldben, mohafallal, páfrányokkal, hatalmas fákkal stb. (Az Azori-szigeteken nincsenek veszélyes állatok. Egy hernyó a legveszélyesebb, ami néha megcsípi a kutyákat.)

Mi Furnas felől közelítettük meg egy teljesen jól járható országúton, de sokkal gyorsabb lett volna Vila Franca do Campo felől indulni. Barna tábla jelzi, hol kell lekanyarodni egy eleinte aszfalttal borított földútra, aztán még kb. egy kilométer, és hopp, már meg is érkeztünk. Parkoló nincs, a kocsit a földút szélén kell hagyni, és érdemes minden értéket eltenni szem elől, mert a tavacska szántóföldek között fekszik (nem mintha az Azori-szigetek bármelyikén jelentős lenne a bűnözés, csak biztos ami biztos).

Innen egy könnyű, kényelmes túraút vezet le a csodás zöld tóhoz, legfeljebb csak az utolsó néhány méter meredek kicsit. A tavat nem lehet körbetúrázni, mert - szerintem - eredeti őserdő veszi körül, de amikor már majdnem leér a partjára ember, jobbra fölfelé van egy kb. 100 méter hosszú kis ösvény, ahonnan szuper kilátás nyílik a tóra, balra pedig egy kb. 300-400 méteres mini túraút, ami kicsit bonyolultabb, mivel helyenként annyira vizenyős a talaj, hogy süpped és kidőlt fa is van bőven, de elképesztően vadregényes és nagyon szép, szóval érdemes bevállalni. Ott van vége, ahol egy napkollektorba botlik az ember (lásd utolsó fotó), innen legfeljebb csak macsetével lehetne továbbhaladni. De ez a terület is védett, úgyhogy nem javaslom.

Itt a tóhoz vezető út nagy részét egy kisgyerek is simán teljesíteni tudja, több helyen pedig pazar természeti képződmények pettyezik (rönk, mohával fedett rönk stb.), amikre például kiválóan fel lehet mászni. Fantasztikus és nyugodt hely, bár nyáron érdemes hétköznap reggel vagy este menni, hogy elkerüljük a többi turistát, és csak magunkban lehessünk a természettel (most, júniusban kb. háromnegyed 10-kor sötétedik, szóval van idő bőven).
Itt kezdődik a tóhoz vezető sétaút (Összes fotó: Haligali blog)
A tóhoz vezető út egy jó része ilyen egyszerű
Népszerű szobanövény eredeti környezetében
Föntről nézve
Fáról nézve
Ilyen izgalmas a tótól balra lévő mini túraösvény
... és ilyen izgalmas is. A rönkökről lelépve süppedős-vizenyős a talaj
100% erdő
Itt a vége
Így néz ki fölülről. Fotó innen

(Itt tudod követni a blogot a Facebookon, ahol olyan tartalom is van, ami a blogban nem jelenik meg. Itt pedig még több kép az Instán.)