A hetedik hónap az Azori-szigeteken: tetszik - nem tetszik

2017. augusztus 31. 23:18 - haligalibarbara

Itt a vége, mindjárt indulunk haza. A blog ezzel nem ér véget, egy csomó posztot ígérgettem már itt mindenkinek, azokat remélhetőleg olyan október végéig befejezem. Utána is lesz kontent, továbbá 99 százalék, hogy valamikor vissza fogunk még térni az Azori-szigetekre - azt egyelőre nem tudjuk, mennyi időre és mikor -, mert egy csomó mindent nem láttunk, ami érdekel és mert rajongásig megszerettük ezt a helyet. De mielőtt túlságosan szentimentálissá válnék, itt az utolsó tetszik-nem tetszik.

Tetszik: Itt nincs parlagfű!!! Mivel az augusztus második fele és a szeptember nagy része számomra egy szünet nélküli szenvedés a teljes Kárpát-medencében (ami Európa parlagfűvel leginkább szennyezett területe), hatalmas élmény, hogy itt az azonos időszakban nem bezárt ablakoknál kell senyvednem és szabadon lélegezhetek.

Nem tetszik: Azt hiszem, nem írtam még, hogy itt nagyon ritka a jó kenyér. Ez az egyetlen élelmiszer, ami hiányzik Magyarországról. Egy ügyes, felvilágosult pék számára szerintem csak úgy hemzsegnek itt a kiaknázatlan lehetőségek.

Ezt nem én fotóztam, mert nincs vízalatti gépem, de mivel ez egy elég jellemző látvány Sao Miguelen - a halfajta és a tömeg szempontjából is - akár én is fotózhattam volna (Kép innen)

Tetszik: Augusztusra végre felmelegedett annyira az óceán (22-23 fok), hogy neoprén ruha nélkül is élvezhető a sznorkelezés. Ez lett a legkedvesebb augusztusi tevékenységünk, egyes helyeken akkora halgazdagság van, mintha az ember 3D-ben, úszkálva nézné a National Geographic-ot. Tegnap például Sao Vicentében láttam kb. tizenötféle halat, egy tengeri csillagot, rengeteg rákot, egy polipot, arról pedig már részletesen megemlékeztem, mi volt az Ilhéun. Utólag nem is értem, miért nem kezdtük el a sznorkelezést mondjuk már májusban, neoprén ruhában. Most már mindegy persze, majd ha visszatérünk, okosabbak leszünk.

Ha ilyen klasszul lefotózható egy város belvárosa, akkor az ott lakókat vélhetően nagyon idegesítik a le-és felszálló gépek (Fotó innen)

Nem tetszik: A Ponta Delgada-i repülőteret konkrétan a város szájába (Relva nevű összenőtt település) építették. Korábban, gondolom, amikor naponta összesen tíz légcsavaros gép szállt le, ez nem volt különösebb gond. Most viszont jönnek-mennek a fapadosok, meg a TAP, nyaranta a TUI stb. Eredmény: a város nyugati oldalán - ahol mi is lakunk az utolsó hónapban - minden hajnalban hangulatos madárfüttyös ébresztő a leszálló Ryanair-gép hangjára. Még becsukott ablaknál is. Van olyan városrész, ami fölött kb. kétszáz méterrel dübörögnek el a mintegy húsz másodpercen belül landoló gépek, a legidegesítőbbek a sugárhajtásúak.

Tetszik: Minden strand szuperül fel van szerelve vécével, úszómesterrel, bringatárolóval stb. A leggálánsabb vécé a Praia Pópulón van, egy egész kis intézmény, bent ülő vécésnénivel, aki még szubtilisan sem szed pénzt, ellenben szép szobanövényeket nevelget. Nem voltunk az összes strandon, de amin voltunk, az ingyenes, és a többsége megkapta a Blue flag-minősítést. Mondjuk utóbbi nem meglepő, őrült tiszta a víz szinte mindenütt.

 caloura.jpgEz a Caloura nevű part, előtérben a gyerekmedence, mögötte az óceán, az egész előtt (nem látszik) megint csak az óceán, ahol kiválóan lehet sznorkelezni és hullámfürdőzni (Fotó: Haligali blog)

Nem tetszik: Az azoriak alacsony környezettudatosságáról írtam már korábban - állítólag az iskolákban szerencsére már nagyon nyomják a szemléletváltást, úgyhogy most a gyerekek tanítják a zöld gondolkodásra a szüleiket. Arról a szokásról viszont még nem emlékeztem meg, amit eddig csak egy - nagyon nyomott üzemanyagárban úszó - arab országban láttam, hogy ha valaki megáll egy járművel 2 / 3 / 5 / 8 percre, nem állítja le a motort. Ráadásul az itteni benzinárak nagyon hasonlóak vagy kicsit magasabbak, mint az otthoniak.

Tetszik: Egész nyáron egyszer sem volt kánikula! Volt ugyan fülledtség és nagy meleg, de kánikula nulla! Éjszakánként, és úgy általában kisgyerekkel ezt nagyon tudja értékelni az ember.

Nem tetszik: Nyaranta elég sok hely csótányos. Az utcák elsősorban, de gyakran a házak is. Ez amúgy egy másik fajta csótány, mint a budapesti, kicsit a hőscincérre hasonlít, de mégiscsak csótány. Mi szerencsére a lakóhelyeinken nem találkoztunk velük, csak az utcákon láttunk párat; ám sokan állítólag nem ilyen szerencsések. Az azoriak mondjuk rezignáltan veszik tudomásul a jelenlétüket, gondolom, mert a nyárral ők is eltűnnek, mint az úszómesterek a strandokról.

Tetszik: Az augusztus tényleg a legturistásabb hónap - a megfizethető szállások például elég hamar elfogynak -, de még így sincs tömeg, teljesen élhető a főváros, Ponta Delgada. Kicsit több a lovaskocsis városnéző, éjjelenként páran hejehujáznak a belvárosban, egyes éttermekben ebben a hónapban szünetel a prato do dia, azaz az ebédmenü csodálatos intézménye, máshol egy héttel későbbre lehet csak asztalt foglalni; de még a strandokon se vészes a helyzet, szerintem a halak sem kapnak sokkot. Szívből remélem, hogy a tömegturizmus még jó sokáig elkerüli ezt a helyet.

Itt találod az első hónap tapasztalatait
Itt találod a második hónap tapasztalatait
itt találod a harmadik hónap tapasztalatait
Itt találod a negyedik hónap tapasztalatait
Itt találod az ötödik hónap tapasztalatait
A hatodik hónapról elfelejtettem írni

(Itt tudod követni a blogunkat a Facebookon!)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://haligali.blog.hu/api/trackback/id/tr7612795360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása