Azori életünk egyik legellentmondásosabb élménye volt, amikor belebotlottunk egy utcai bikafuttatásba. Ez a hagyomány Terceira szigetén él és a mai napig ápolják, különösen nyáron. Egyfelől nagyon fontos eleme az ottani identitásnak, és a helyiek szerint a bikák manapság szerencsére csak ritkán sérülnek meg (az emberekről nem kérdezősködtem, mondjuk a bika szarvaira tesznek egy-egy fémből készült, lekerekített védő valamit); másfelől viszont tök fölösleges stressz egy ártatlan állatnak, plusz mindig nagyon idegenkedtem a _férfiasság_ és _bátorság_ efféle fitogtatásától.
Ilyen táblákkal jelzik, hogy aznap ma utcai bikafuttatás lesz (Fotók: Haligali blog)
Eszünkbe se jutott, hogy megnézzünk egy ilyen eseményt, ám egyik nap épp a sziget fővárosában, Angra do Heroismóban foglalt szállásunk előtt rendezték, így szó szerint megkerülhetetlen volt. A helyiek egész nap szorgosan deszkázták be a kerítéseiket és a kirakataikat, elmagyarázták, mikor ne tartózkodjunk az utcán, azt is elmondták, hogy hányszor és milyen ritmusban engedik majd a biká(ka)t az emberkedők közé; és rajtunk kívül mindenki nagyon izgatottan várta a kb. kétórás eseményt.
(A videót telefonnal csináltam, és nem sokkal a bekapcsolása után valamiért úgy döntöttem, jobb lesz, ha elfordítom. Nos, tévedtem.)
Ez még az esemény előtti kép a már lezárt utcaszakaszon. Kedvencünk a stílusdiktátor snackárus
Itt várják a bikát azok, akik úgy gondolják "szembe néznének vele"
Aki aztán meg is érkezik (mögötte egy esernyő van), amúgy nem szaladgálhat csak úgy össze-vissza, egy kötéllel tartják valamennyire kordában markos legények
(Itt tudod követni a blogunkat a Facebookon!)