Paradicsomi dzsungelétterem aktív vulkánok között

2017. augusztus 18. 11:28 - haligalibarbara

Sikerült jó egzotikus címet választani, pedig a fenntartható szót még ki is hagytam belőle.

Amikor pár hete Faial szigetén voltunk (ahol az utolsó vulkánkitörés 1957-ben volt), kétszeri nekifutásra tudtuk csak megnézni a három fő látványosság egyikét, a Caldeirát, mert elsőre semmit sem láttunk belőle, mivel összefüggő felhő takarta. Másodszorra már nagyobb szerencsénk volt (ez majd a beszámolóban lesz). A megtekintés után egy alsórendű úton zötyögtünk lefelé a hegyről, amikor egyszer csak megakadt a szemünk egy furcsa, minden mesterkéltséget nélkülöző házfeliraton:

O Esconderijo (azaz rejtekhely)

esconderijo.jpgÍgy néz ki az étterem, mögötte erdő (Összes fotó: Haligali blog)

Mint Faialon a teljes ottlétünk során, ekkor is épp szitált az eső, miközben a kislányunk szundikált a hátsó ülésen, ezért nindzsaként kúsztam ki az autóból, be az étterembe, ahol egy 50 körüli szemlátomást - és hallhatóan - nem portugál férfi fogadott. Öt percig azért portugálul faggattam a menüről és az étterme öntörvényű rendszeréről, pedig közben már többször jelezte az akcentusdetektorom, hogy az illető német (aki nem ismer, annak mondom, hogy életem jelentős része a német kultúra jegyében telt, éltem is Berlinben és más német ajkú helyeken. Ja, és előbb szurkoltam a német válogatottnak, mint, hogy az menő lett volna - amiért persze mindenki lenézett Budapesten.)

Aztán kezdeményeztem, hogy váltsunk át németre, és kiderült, hogy az éttermet pár éve üzemeltető - Faialra 11 évvel ezelőtt érkezett - Hans azt főzi a vendégeinek, amit magának is, és kizárólag vacsorára nyit ki. Négy fogást készít, ami fixen 20 euróba kerül. Más nincs, csak ez a négyfogásos meglepetésmenü - akinek ez nem tetszik, azt Hans szomorúság nélkül ereszti útjára (ahogy a dohányzókat is, mivel nem annyira kedveli őket). Mivel mi nem voltunk nagyon éhesek, kértük, hogy had együnk ketten egyet és felezze meg nekünk a menüt (okos döntés volt, nagyok az adagok). Hans mondta, hogy in Ordnung.

Aztán bementünk az étterme hátsó, nyitott részébe, amitől tátva maradt a szánk, de jöjjenek előbb az ételek.
esc.jpgEz a kép fogadott minket a teraszon, nyilván nem volt olyan homályos, mint ez a fotó

A menü lényege, hogy minden a környékéről származik - ha nem egyenesen Hans kertjéből vagy fűszerkertjéből (utóbbit úgy tizenötször szagolgattuk végig a kislányommal), és az alapanyag beszerzésénél a kis családi gazdaságokat részesíti előnyben. Szinte minden ételében van ehető virág - Hans szerint ugyanis a virág gyűjti össze a növények esszenciáját. Amúgy főzni sosem tanult, autodidakta szakács, és azt mesélte, hogy néha nem is gondolkodik főzés közben, mintha valaki csak úgy vezetné a kezét.

Tovább
komment

Azori kisokos: minden, amit az Azori-szigetekről, főleg Sao Miguelről tudni szeretnél

2017. augusztus 09. 06:30 - haligalibarbara

Itt van, elkészültem végre az azori kisokossal! Annyi téma került bele, hogy végül inkább nagy-, mint kisokos. Az infók 2017 első háromnegyedéből származnak; később természetesen változhatnak az itt leírt dolgok. Belevettem egy csomó mindent, amiről gyakran kérdeznek az ide (Sao Miguelre) utazók, plusz pár olyan dolgot, amit fontosnak tartok. Ha eszembe jut még valami, bővítem.

A piros kis nyíl jelzi az Azori-szigeteket, térkép innen

Mikor és hogyan érdemes utazni?
Budapestről lisszaboni vagy londoni átszállással a legegyszerűbb eljutni az Azori-szigetekre (lehet végig fapadossal vagy nemfapadossal - pl. TAP - is repülni). Utazni május végétől októberig érdemes – hacsak nem szeretjük a viharos szelet esővel bolondítva -, a helyiek tuti tippje a szeptember. Ekkor az óceán még kb. 21-23 fokos, az idő jó, tömeg már nincs (európai értelemben vett tömeg amúgy sincs). A mi tippünk a március: eshet ugyan az eső, de idén márciusban többször mutatta meg magát a nyár is néhány napra, és összességében sokkal jobb idő volt, mint áprilisban. A február azért lehet még jó választás, mert a kitartó magyar mínuszokból eljönni a 15 fokba és megfürödni egy-két termáltóban, elég felemelő élmény. Összességében júniusig nyomottak az árak a szolgáltató szektorban.

Az Azori-szigetekre elég a személyi vagy kell útlevél is?
Elég a magyar személyi, mivel a szigetcsoport Portugália része, Portugália pedig az EU része, ahogy Magyarország is.

p5045261.JPGAz egyik kedvenc képem Sao Miguelről: balra az északi part, jobbra a déli (Fotó: Haligali blog)

Milyen ruhát vigyünk magunkkal?
Érdekes, hogy ezt a kérdést többször hallom, mint ahányszor én tettem fel magamnak tinédzserkoromban buli előtt. Kiöltözőset semmiképp sem, ez nem az Azúr-part. A kényelem domináljon elsősorban, utána jöhet minden más. Nyáron időnként nagyon erősen süt a nap – bár kánikulával mostanáig, augusztus elejéig szerencsére nem találkoztunk -, de fülledt idő már volt, plusz bármikor eleredhet az eső, ezért egy könnyű esőkabát sosem árt. Mi hoztunk magunkkal olcsó aldis esőkabátot, és szupermenő magashegyit is; és érdekes módon az előbbi vált be: kényelmesen befér alá a hátizsák, védi a lábat stb. A szandál a természetben és a macskaköves városokban jobb választás, mint a papucs. Ami pedig a telet illeti, érdemes tudni, hogy plusz 12-13 foknál hidegebb a téli éjszakákon sincs.

A cipőnk legyen frankó túracipő, jól barázdált talppal, az is előny, ha valameddig vízálló, és legyen a poggyászunkban egy fürdőruha is. Ami nem kell: magashegyi túrabakancs (csak annak, akinek érzékeny a bokája, vagy meg akarja mászni a Picót, esetleg Sao Jorge szigetén fog túrázni). Sao Miguelre legfeljebb csak sáros időben vehetjük hasznát, mi fél év alatt kb. kétszer használtuk.

Hány sziget van?
Kilenc, plusz pár lakatlan, az ún. hangyácskák. De hivatalosan kilenc. Ezeket három csoportba osztották:

Grupo Ocidental (nyugati csoport): Corvo és Flores
Grupo Central (központi csoport): Faial, Pico, São Jorge, Graciosa és Terceira
Grupo Oriental (keleti csoport): Santa Maria (az egyedüli lakatlan Formigas (hangyák) nevű apró szigetekkel együtt), São Miguel

Tovább
komment

Végre egy szerethető White party

2017. augusztus 07. 18:40 - haligalibarbara

Szombaton rendezték meg Ponta Delgadában (Sao Miguel sziget továbbra is) a White Ocean Partyt. Kicsit ódzkodtunk tőle a magyar white partikat ismerve, de kiderült, hogy ez egy olyan tisztességes utcai buli, aminél az ember maga sem tudna jobbat kitalálni. Pedig ez még csak a második ilyen esemény volt (tavaly rendezték az elsőt), és ami még megdöbbentőbb: állítólag a helyi önkormányzat valamelyik szerve találta ki. Az egész belvárost felölelte, fél nyolckor kezdődött és éjjel 4-ig tartott. Mi értelemszerűen (kisgyerekes szülők mindennemű segítség nélkül) kb. kezdésre érkeztünk és fél 12-kor mentünk haza azután, hogy 11-kor úgy kellett elvonszolnunk a Jamiroquai-ra önfeledten táncoló két és fél éves kislányunkat az egyik kisszínpad elől.

utca.jpgÖsszes fotó: Haligali blog

Miért volt szuper?

  • csodálatosan feldíszítették az egész várost reciklált polipokkal, medúzákkal, bambuszból készült delfinekkel, kagylókkal, teknősökkel - őrült kreatív és semennyire sem vásári-gagyi volt az egész

  • telepakolták a belvárost rengeteg színpaddal és DJ-pulttal, de voltak nyugalmas szigetek is

  • tökéletesen komolyan vették a fehér színt, még a hangszórókat is bevonták fehérrel. A lakosság (becsléseim szerint 80% helyiek - 20% turisták, de ezt nem tudhatom teljes bizonyossággal, ugye) is komolyan vették a felhívást és szinte mindenki fehérbe öltözött

  • az éttermek kitelepültek az utcára (nyilván mindenki fehér abrosszal) és őrületes volt a dínomdánom

  • TÖK JÓ VOLT A ZENE!! Felfoghatatlan! Tömegeknek szóló ingyenes utcai ünnepélyen tök jó zenéket játszottak!!! Szuper volt az is, aki britpop-feldolgozásokat játszott, az is, aki portugál rockzenekarok számait játszotta, az is, aki a saját rockzenekarával lépett fel, a latin-feldolgozás zenekar is tök jó volt, plusz a dj is, aki house-t és technót tolt, az egy szál gitáros duó és nem utolsó sorban a hatalmas önbizalmú, kb. 150 kilós MPB-ben nyomuló brazil énekes is szuper volt. És korrekt zenéket tettek be a koncertek közé is (lásd Jamiroquai)
Tovább
komment

Ennyire érdekes magyarázó videót az óceánról még nem láttam

2017. július 31. 21:47 - haligalibarbara

Mélység, hőmérséklet, bálnák, szabad tüdős merülés, James Cameron tengeralattjárója, felfedezésre váró élőlények stb.

Iszonyú érdekes magyarázó animációs videó a Tech Insidertől az óceán titkai témakörben. Európai szemszögből az egyetlen hibája, hogy amerikai mértékegységeket használ. De még így is nagyon izgalmas, legalább ötször megnéztem eddig.

(Itt tudod követni a blogunkat a Facebookon, ahol olyan tartalom is felbukkan időnként, ami itt nem.)

komment

A világ legfélelmetesebb/viccesebb állathangjára aludtunk el egy óceánparti kempingben

2017. július 30. 19:46 - Mr. Haligali

Nemrég jöttünk vissza az azori mini-körútunkról Sao Miguelre, Ms. Haligali készül egy hosszabb beszámolóval, én most csak egy emlékezetes tábori részletről emlékezem meg. Négy napot töltöttünk Faial szigetén egy festői óceánparti kempingben; az első este az alapos akusztikai előtanulmányok ellenére is eléggé tartottunk attól, hogy éjjel nem fogunk tudni elaludni a francia kamaszok - három, egymást nem ismerő francia tinédzsercsoport táborozott le pár napos különbséggel a kempingben! - mobilról hallgatott technójától vagy hip-hopjától.

Ehhez képest este 10-kor a fenyítő basszusoknál sokkal furcsább hangok kúsztak be a sátorba, méghozzá a környező sziklákról, majd egyre közelebb, a kemping sarkából, végül egyenesen a fejünk fölül (kevesebben voltak, mint ebben a coubban, nem is csaptak ekkora lármát, és jobban ki lehetett hallani, hogy sokszor mondják azt, hogy eu): 

Először arra gondoltunk, hogy valaki fast forwardra kapcsolva játszik le valami zenét (oké, nekem az is beugrott, hogy a Cthulhu-mítosz lényei jöttek elő az óceán mélyéről, de családomat nyilván nem kezdtem el new englandi rémtörténetekkel traktálni), míg Ms Haligali egy robot hangjára asszociált, amit a tréfás kedvű francia tinédzserek engedtek szabadjára sötétedés után a kempingben. A valóság persze sokkal prózaibb volt: néhány jámbor halászmadár merészkedett elő sziklafészkeiből.

Tovább
komment

Tuti tipp meleg ellen: túrázzunk nedves felhőben! - Ilyen felgyalogolni Sao Miguel tetejére

2017. július 09. 21:52 - haligalibarbara

A januári érkezésünk óta motoszkált bennünk, hogy fel kellene gyalogolnunk Sao Miguel tetejére, az 1103 méteres Pico da Vara nevű csúcsra. Ráadásul ez az egyetlen olyan hivatalos túraút  a szigetünkön, aminek nehéz a minősítése, minden más könnyű vagy közepes. Tegnap végre felgyalogoltunk szépen, egyszeri élmény volt, főleg, mert lent, a parton az emberek az óceánban fürdőztek, míg mi fent egy - vagy több - felhőben.

csucs.jpgFotó 1103 méteren, háttérben a csodálatos azori táj (Fotók: Haligali blog és Orsi)

Nos, nehéznek azután sem mondanánk, hogy gigantikus szélben felmentünk és lejöttünk, legfeljebb technikailag kicsit nehezebbnek a többi túraútnál, elsősorban a talaj nedvessége és lazasága miatt (eddig olyan 20 túrautat biztos bejártunk, nem dokumentáltam mindet, de igyekszem pótolni). Simán teljesíthető gyerekekkel is - jött is szembe egy család -, és ez eddig az egyetlen olyan túraút Sao Miguelen, ahol van értelme a magashegyi túrabakancsnak.

Algarvia nevű falunál kell felkanyarodni az országútról, és menni egy földúton egészen addig, ahol egyértelműen adja magát, hogy hopp, ott indul a túraút! Először egy cédruserdőn át halad, utána pedig vesz egy balkanyart és füves-bozótos területen folytatódik (részletes leírás itt).

Már az erdőben felhőben sétátunk, de ott még szélcsend volt, utána viszont úgy zúgtak át a fejünk fölött a nedves felhők, mint a híres azori sólyom (a szigetcsoport címerállata). Túráztam már felhőben sokszor, de nedves, 40-60-70 kilométeres széllel száguldozó, kb. 15 fokos felhőben még sosem. Szerencsére vittünk magunknak és a kislányunknak meleg ruhát, és szerencsére egy őrületesen stramm cimboranőnkkel mentünk fel, aki majdnem 700 kilométert gyalogolt tavaly az El Caminón, szóval fantasztikusan szórakoztunk mindahányan. Az egyetlen nehézség az volt, hogy a kislányunkat nem tudtuk sokszor kivenni, mert helyenként felmerült bennünk, hogy rohangálás közben egyszer csak elfújja a szél. De szuper kooperatív volt, és viháncolva élvezte ő is, noha kissé vizes lett az arca és a keze annak ellenére, hogy egész úton talán csak két csepp eső esett. (Ezen a videón tekinthető meg a szél rákattintva:)

Tovább
komment

Nagyon szépen beszéltek rólunk egy rádióban

2017. július 03. 16:49 - haligalibarbara

Azért írok erről egy miniposztot, hogy könnyebben el tudjam küldeni ezt az infócsomagot mindenkinek, akinél fel szeretnék vágni azzal a ténnyel, hogy igen kellemes szavakkal méltatták a blogunkat a Rádió Bézs nevű, nem túl régi netes rádióban.

A fotót innen loptam

Csak két mondatot másolok ide abból, amit Duba Gábor műsorvezető mondott:

„Olyan érzésem van a bloggal kapcsolatban, mintha felváltva izgalmas filmet néznék és egy érdekes könyvet is olvasnék.”

„Bátran állíthatom, ez a legjobb utazós blog, amivel valaha találkoztam.”

Zavarba ejtően kedves méltatás, nagyon köszönjük!

Itt tudjátok meghallgatni, 45.16-nál indul az a rész, amikor a műsorvezető néhány percen keresztül a blogról beszél.

(Ja, és amúgy jól számolta ki Gábor, hogy eredetileg mikor mentünk volna vissza Budapestre, de közben találtunk Ponta Delgadában egy olcsó és szuper lakást augusztusra, ezért az egész nyarat itt töltjük! Hamarosan indulunk egy szigetek közti túrára, de erről majd később írok.)

Csak, hogy meglegyen, itt a másik médiaszereplésünk is a divany.hu-n.

komment
Címkék: rádió utazás

Az ötödik hónap az Azori-szigeteken: tetszik - nem tetszik

2017. június 30. 23:36 - haligalibarbara

Itt az ötödik hónap vége, ami szomorú, hiszen már bőven túlléptünk az ittlétünk felén. Viszont itt a nyár, ami pompás. Ebben a posztban sok szó esik majd a nyárról.

Tetszik: A rengeteg júniusi buli. Kb. minden héten volt egy munkaszüneti nap júniusban, amiért még senkit sem hallottam panaszkodni. Hiába kicsik a szigetek, még egy szigeten belül is régiónként eltérő, mikor ki mit ünnepel. Bárhol is legyen épp ünnep (és bármilyen szent vagy más legyen az ünnepelt), a buli mindenhol ingyenes ételosztással jár. A falunkban például a Festa do Sao Joao első napján tonhalat sütöttek és osztottak szét, a második napon pedig egy gigantikus disznót...

festa_sao_v.jpgIlyen hangulatos utcabuli volt a falunkban (Fotó:Haligali blog)

Nem tetszik: ... az ételosztás kezdetét mindenhol tűzijátékszerű durrogtatással jelzik. Így június = idegesítő random durrogtatások reggeltől késő éjszakába nyúlóan.

Tetszik: A júniusi naplementék valami egészen elképesztőek! Eddig sem volt hiány giccsnaplementékben, de a június minden eddigin túltesz. Miközben például ezt a posztot írom, ez látható a nappaliból (az alatta lévő drámai fotó pedig a közeli tengerparton készült pár napja):

Tovább
komment

Megfürödtem végre a 17 fokos óceánban

2017. június 23. 16:31 - haligalibarbara

Egészen másról akartam írni egy villámgyors posztot - hirtelen rengeteg munkám felgyülemlett, mármint olyan, amiért pénzt kapok, nem a blog -, de aztán ma végre megfürödtem a 17 fokos óceánban, úgyhogy most erről lesz szó.

img_20170623_120426.jpgItt senki sem fürdik épp, pedig legalább nyolcan voltunk egyszerre a vízben (Fotó: Haligali blog)

Ez rajtam kívül valószínűleg még pont öt embert érdekel, de azért rögzítem, hogy majd mondjuk három év múlva, amikor egy szétlégkondizott irodában ücsörgök ugyanezen a napon, legyen mit visszaolvasni (és vigasztalódni, hogy létezik másfajta nyár is a légkondis-főnökösön kívül).

Tovább
komment
süti beállítások módosítása