Mit szól a világ, ha gyerekestül lelépsz fél évre?

2017. február 01. 18:46 - haligalibarbara

És mit mondunk erre mi

Természetesen nem hagyta érintetlenül a környezetünket, hogy egy ilyen egzotikus helyre távozunk egy kétéves kisdeddel. A reakcióskála igen széles: egyik végén a "fantasztikus ötlet, én is menni akarok veletek!" kijelentés, a másik végén az "ezzel a lépéssel örökre tönkretetted a jövődet" (ezt Mr. Haligali kapta) áll. Lássuk részletesebben:

p1293096.JPGNem szeretem a minőségi idő-kifejezést, mert totál elkoptatott (=kiüresedett), de a képen minőségi idő látható

- a törzsjátszóterünkön lévő cimbianyukák valamennyien lelkesedtek - még szép, ők is főleg a környező öt utcában töltötték az elmúlt hónapokat (lásd a fenti pozitív idézet)
- a legjobb barátnőim egyike halkabban, de ugyancsak lelkesedett, ám bölcsen rámutatott arra, hogy mostantól fél éven át sosem leszünk kettesben Mr Haligalival, mivel nem lesz, akire akár csak pár órára rá tudnánk bízni a kislányunkat (azt hiszem, ezzel a középutas véleménnyel tudok leginkább azonosulni)
- "Azori? Igen, néztem már én is, két dolog nincs ott: kürtős kalács és befőtt (???)" - mondta egy volt általános iskolás osztálytársam. Befőttet már láttam.
- voltak hozzátartozóink, akik csöndben szomorkodtak a hír hallatán
- és voltak hozzátartozóink, akik hangosan szomorkodtak a hír hallatán, kissé nehezteltek is ránk (lásd fenti negatív idézet)
- a legnagyobb meglepetést a 91 éves nagymamám okozta, akit a nyugalma megőrzése érdekében csak röviddel az indulásunk előtt avattak be. Egyből fellelkesült, és ezt mondta: "Milyen jó ötlet, biztos egy életre szóló élmény lesz". Még a repülőtérre is kijött a szüleimmel és ott is elmondta, hogy szupernek tartja az egészet.

p1293100.JPGA képen a leggyakoribb azori lakosokon (tehén) kívül egy kutyát is elrejtettünk

És még pár gondolat a leggyakoribb aggodalmak eloszlatására.

Mi lesz szegény kislánnyal, ha beteg lesz?
Nos, épp ezért választottunk EU-s országot. Minimális ügyintézéssel pár hónappal ezelőtt kiváltottuk az Európai Egészségbiztosítási Kártyát, ami kb. pont azt tudja, mint a TAJ-kártyánk.

Kiszakítják azt a kislányt a megszokott környezetéből, amit épp most kezd el megérteni, nem sérül emiatt?
Nos, nem mondom, hogy ez az aggodalom bennem nem merült fel, főleg, hogy már van pár referenciaszemély és rendszeres esemény az életében. Ugyanakkor az első három (vagy hat) életévnél nincs fontosabb az ember életében, a 0-6 éves kor közötti időszak az abszorbeáló tudat kora (a Montessori-pedagógia használja ezt a kifejezést), amelyben a gyerek az érzékszervi tapasztalatokat ösztönösen fogadja be. Amit átél, az minimum tudat alatt biztos, hogy hatással lesz rá. Amúgy direkt megkérdeztem az általam igen nagyra tartott Pikler-pedagógusokat pár héttel az indulás előtt, hogy vajon ártok-e ezzel majd a gyerekemnek, akik szerint semennyire sem, különösen, ha azt látja majd, hogy a szülei jól érzik magukat. Két szuper tanácsot adtak: az egyik, hogy gyakran tudatosítsuk benne, hogy majd várja őket vissza az otthona, a másik, hogy hozzunk magunkkal egy fotóalbumot, amiben nemcsak a számára fontos emberek vannak, hanem pl. a lakás egyes részletei is.

Már szépen beszél, ott meg majd nem ért meg senkit és beszűkül a szókincse!
Eleinte ez így lesz (van), de H. Junior annyira szociális, hogy már a második napon elkezdett kiabálni sétáló hölgyeknek, hogy ola, haverozni tinédzserlányokkal a játszótéren (lásd fotó), egy étteremben egy búcsúzó nőnek azt kiabálta, hogy adeus stb. Egyfelől ennek a korosztálynak még az a természetes, ami körülveszi, így ha mondjuk keddtől más nyelvet hall, mint amit hétfőig megszokott, akkor az lesz a világ legtermészetesebb dolga. Másrészt elhoztuk a kedvenc könyveit és cédéit, és egész nap beszélgetünk vele, a nagyszülőkkel skype-olunk, sőt, még a magyar Youtube-ot is magunkkal hoztuk (bruhaha); mindezek miatt nem hiszem, hogy beszűkül majd a szókincse. Ráadásul egy teljesen más kultúra megismerése - a nyelvvel együtt - ebben az említett abszorbeáló időszakban biztos, hogy életre szóló nyomokat hagy majd benne. Mi pedig szeretnénk, ha elfogadó, nyitott, együttérző és legfőképp autonóm ember lenne; hopp, ez kicsit úgy hangzik, mint egy politikai program, úgyhogy itt most be is csukom a közhelyszótárat :).

p1262906.JPGPacsiosztás azori tinédzsereknek

És még valami.
Az irtózatos taposómalom, a munkahelyi ingázással (a legtöbb munkahely természetének megfelelően), amiben a legtöbb apa él, szerintem többet árt egy gyereknek, mint egy zöld, egészséges, tiszta ország, ahol nyugalom veszi körül (a szüleit is). Valahogy a születése óta természetellenesnek tűnt nekem, hogy a kislányunk apja sokszor csak napi két órát látja a gyerekét. Ebbe a két órába kell sűrítenie minden szeretetét, gondoskodását, törődését, stb. (Aztán majd jön az iskola, ahol még durvább, hogy a tanárok jóval többet lesznek a gyerekünkkel, mint mi; de ebbe egyelőre nem akarok belegondolni.). Szóval egyszeri lehetőség ez, hogy Fater a napi két órát akár tízre bővítse, miközben nem vesz minket körül stressz, a napi gondok is lecsökkennek, nem kell elvárásoknak megfelelni, csakis a magunknak támasztott követelményeknek. Oké, lehet, hogy most demagóg leszek, de szerintem ez a legnagyobb luxus, nem egy középkategóriás autó. A tapasztalat révén szerzett tudás, a családi egység megerősödése, a kislányunk szüleibe vetett bizalmának erősödése és nem utolsó sorban mindennél több Fater time! - ezt is várjuk ettől a félévtől (plusz, hogy közösen tudjuk kezelni a már javában tomboló dackorszakot).

És borzongni vágyó couch potatóknak üzenjük, hogy van ennél sokkal merészebb: van olyan család, aki hajóval kerüli meg a Földet, más bringával (ráadásul négy fiúval, köztük egy félévessel) tette ugyanezt, egy anya a tízhónapos gyerekével a transzszibériai expresszel utazgatott. Mi hozzájuk képest kismiskák vagyunk.

(A blogot itt tudod követni a Facebookon, ez pedig az Insta-oldal még több képpel)

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://haligali.blog.hu/api/trackback/id/tr7812156015

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.