A valódi ágyútól a százéves műanyagig - a legjobb ószeres Lisszabon és New York között

2017. március 04. 18:23 - haligalibarbara

Aki csak most akadt a blogra, simán gondolhatja, hogy ez egy elírt / átverős cím, a két nagyváros között ugyebár nincs is semmi. Pedig van, például az Azori-szigetek, azon belül is a legnagyobb, Sao Miguel szigete, azon belül a főváros, Ponta Delgada, és azon belül e poszt szűkebb tárgya, a Nagymama padlása nevet viselő fantasztikus ószeres vagy régiségkereskedő.

img_20170215_125337.jpgAzori kézműves termék (Összes fotó, kivéve egy: Haligali blog - mobillal fotózva)

A Sótao d’ Avó, azaz a Nagymama padlása olyan üzlet, amit az ember azonnal kiszúr az utcáról: ígéretesen eklektikus a kínálat a kirakatban, ráadásul afféle boldog békeidők hangulatot árasztva. Bent kiderül, hogy a blikkfang nem átverés: az árukészlet felét gondolkodás nélkül megvásárolnám (ráadásul az árfekvése kis kilengéssekkel olyan, mint egy hasonló profilú budapesti üzleté vagy csak épp egy hajszálnyit drágább). Mivel mindig is csíptem az ilyen helyeket, megkértem a tulajt, meséljen kicsit róla. Nem vette zokon, hogy rövid beszélgetésünk előtt másfél órán keresztül egyenként tapogattam végig a dolgait - mindet sajnos nem tudtam, mert becslései szerint ötezernél is több tárgy van az nála. A bútorokat ráadásul januártól már nem is itt, hanem egy pár házzal odébb lévő virágüzlettel összebútorozva tartja (elnézést a szóviccért).

img_20170215_175504.jpgHelyi tányér: Az Azori-szigetek visszahív felirattal (kb.)

Ami először kiderül: Nagymama padlását nem egy nagymama vezeti, hanem egy korábbi rádiós-tévés újságíró, akit úgy hívnak, hogy Pedro Joel Alves, és hét éve vágott bele az üzletbe. A pár hullámnyival odébb fekvő Terceira szigetéről származik, de egy ideje már itt él. „Miután vettem egy házat, azon kaptam magam, hogy elkezdtem megtölteni régi dolgokkal. Aztán beleszerettem ezekbe a tárgyakba, átjöttem ide és megnyitottam ezt az üzletet” – mondja a harmincas éveiben járó férfi. A választék óriási: a valódi, 18. századi ágyútól, a vintage lakberendezési tárgyakon át az antikvitásokig van minden.

sotaodavo.jpgAz üzletvezető (Fotó: Sótao d' Avó Facebook oldala)

Bizományi alapon működik az üzlet, bárki behozhat bármit, és az eladás után kap egy bizonyos százalékarányt. Néha házakhoz is hívják a boltvezetőt, hogy becsülje meg / vásárolja meg az eladásra szánt bútorok vagy lakberendezési tárgyak értékét. Fő gyűjtési területe egyelőre Sao Miguel szigete, mivel a legtöbb eladó itteni. Vevői mindegyik szigetről akadnak, továbbá a kontinentális Portugáliából, sőt, külföldről is. Általában kétféleképpen vásárolnak tőle: 1) klasszikus módon: bejönnek, megtetszik valami, megveszik 2) valahol a világban kiszúrnak valamit az üzlet Facebook-oldalán és elküldetik vele. Külön mikrocsoport a nyaralótulajdonosoké, akik félretetetnek dolgokat, átutalják a pénzt, Pedro pedig őrzi nekik addig, amíg újra a szigetre érkeznek.

img_20170215_124728.jpg1953-as ELLE magazin

„Az elején azt hittem, hogy a szegény emberek boltja lesz ez – mondja -, aztán ahogy eltelt egy kis idő, rájöttem, hogy főleg azok szeretik az ilyen üzleteket, akik sokat utaznak. Ők sokkal nyitottabbak a régi dolgokra, és meglátják bennük az új funkciókat” – mondja. Szokta is kérni, hogy küldjenek fotót az újragondolt tárgyakról, amire az új tulaj vagy emlékszik vagy nem.

Az egyik polcon furcsa, miniatűr, egy-két eurós műanyag játékokat és használati tárgyakat szúrok ki. Mint kiderül, ezeket akkor találta, amikor egy elhunyt kosárfonó üzletébe hívták, ahol véletlenül bukkantak rá a majdnem száz éve érintetlenül szunnyadó műanyag kollekcióra. Elreteszelve, egy időkapszulában. Meg is vettem az egyik majdnem százéves egy eurós szappantartót.

img_20170215_130034.jpgKözel százéves műanyag gyerekruha-fogasok tökéletes állapotban

Pedro antik tárgyakat is gyűjt, ezek közül több az azori történelmet átjáró, emigrációs időkből származik (különösen az előző század több időszaka, amikor tömegek emigráltak elsősorban az Egyesült Államokba). Az ilyen tárgyakat a gyűjtők is keresik.

Ezután arról faggatom, hogy vannak-e olyan tárgyak az üzletében, amik a kontinentális Európa hasonló üzleteiből már eltűntek. Szerinte merész dolog lenne ilyet kijelenteni, de azért akad pár olyan tárgy, ami az Azori-szigetekhez köthető. Például néhány helyi művész festménye, mint amilyen a Ponta Delgadában utcanevet is viselő Victor Camara képe; vagy a korábban már említett brit ágyú, ami a 18. század második felében még a Sete Cidades-ben élőket védte. Kiszúrok pár azori mintájú kerámia tálat is (amúgy pedig rengeteg más dolog mellett egy japán tányérral, brazil sörösdobozból készült sufnitunning pohárral, német kerámiával, Trinidad és Tobagóból származó fa bögrével, angol teáskannával, valamilyen ázsiai maszkkal és egy magyar Rubik-kockával találkozom az üzlet különböző pontjain).

img_20170215_134719.jpgA 18. század második feléből származó brit ágyú. 3600 euróért bárki hazaviheti

„Minden tárgyat tisztelek, vagy azért, amire használták vagy a tulajdonosa miatt, aki behozta. Lehet, hogy nem vinném haza, de attól még a gondjukat viselem. Kb. ez a filozófiánk is” – pár perccel korábban láttam is, hogy ez nem csak afféle szentimentális mensagem: mindent aprólékosan portalanít, a pár eurós műanyagot ugyanúgy, mint a hatalmas vitorlásmodellt tartalmazó vitrint.

img_20170215_135406.jpg

„Az elmúlt hét évben nagyjából nyolcvan százalékkal több tudásom van arról, mivel is foglalkozom, mint az elején. Sokat tanulok az árusoktól és az ismerős múzeumi szakemberektől” – plusz a véletlentől is. Legutóbbira példaként egy ismert helyi festő képét említi, akinek csak véletlenül szúrták ki a szignóját a keret alatt, miután valaki behozta azzal a felkiáltással, hogy „adja el annyiért, amennyiért sikerül”. Az eredeti tulajnak leesett az álla, amikor bejött, és megkapta az eladás után járó összeget.

img_20170215_132244.jpgÜzletrészlet 1.

img_20170215_123719.jpgÜzletrészlet 2.
img_20170215_132226.jpgEz valójában egy hamutartó és egybe van építve a két elem
img_20170215_180114.jpgTeáskannák
img_20170215_175648.jpgA Benfica focicsapat szép dísztányér-emléke olyan szöveggel, ami már nem is igaz (Nem minden portugál benficás, de a Benfica minden játékosa portugál)
img_20170215_123701_1.jpgTengerészhivatással kacérkodó gyerekek éjjeliszekrényére
img_20170215_132117.jpgTovábbi tengerészeti tematikájú tárgy
img_20170215_122340.jpgKávéscsészék
img_20170215_131239.jpgA legendás Olympia-írógép 65 euróért
img_20170217_200703.jpg
img_20170215_134017.jpgMechanikus számológép
img_20170215_125146.jpg
img_20170215_121837.jpgKagylóból készült széljáték
img_20170215_131223.jpg
img_20170215_124758.jpg

img_20170215_132025.jpgÜzletbelső-részlet, a tulaj épp port töröl
img_20170215_131859.jpgSao Miguel térképe

(Itt a Nagymama padlását találod a Facebookon, itt ezt a blogot tudod bekövetni, itt pedig még több kép az Instán)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://haligali.blog.hu/api/trackback/id/tr6412307925

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.