Rejtélyes tengeralattjárótól tartanak az azoriak

2017. április 07. 11:49 - Mr. Haligali

Amikor az egyik azori havernak áradoztunk, hogy ilyen finom halakat, mint itt, sehol a világon nem ettünk, akkor ő nevetve jegyezte meg:

- Biztos a sugárzás miatt.

- Hogy mi miatt?

- Az Azori-szigetek mellett elsüllyedt egy atomtengeralattjáró.

Ahogy hazaértem, rögtön felütöttem a Wikipédiát, és tényleg. Az amúgy elég kiterjedt szigetcsoporttól 740 kilométerre délnyugatra, 3000 méter mélyen fekszik az amerikai USS Scorpion roncsa. A Scorpion az atommeghajtású tengeralattjárók első generációját képviselő Skipjack-osztály hajója volt, és az amerikai flotta egyik kiválóságának számított a szovjetekkel folytatott bújócskában, ami végigkísérte a hatvanas éveket. A flották célja ugyanis ekkor nem az ellenfél megsemmisítése volt – nyilván nem, különben nem hidegháborúnak hívnánk a korszakot, hanem sehogy sem - hanem az információszerzés, a zavarás és a kóstolgatás. Ezeknek a tengeri manővereknek voltak kulcsszereplői az ötvenes évektől elterjedő atom-tengeralattjárók.

Ez itt a szóban forgó tengeralattjáró, a Scorpion, még nem elsüllyedve:

A tengeralattjárók már korábban is nagymesterei voltak a beszivárgásnak – 1939-ben például a német U-47 a Királyi Tengerészet Scapa Flow-i hadikikötőjébe tudott észrevétlenül beosonni -, de hatékonyságukat erősen korlátozta az a tény, hogy a vízfelszín alatt csak néhány órán keresztül tudtak haladni, ráadásul csigalassan. Ehhez képest az atommeghajtású tengeralattjárók óriási szintlépést jelentettek, mivel akár hónapokig bírták odalent, ahol dízel-elektromos elődeik sebességének többszörösével tudtak suhanni.

Na, hát a Scorpion hosszú szolgálat után 1968 májusában épp visszatért volna az Egyesült Államokba, amikor az eredeti tervet felülbírálva hirtelen kirendelték egy, az Azori-szigetektől néhány száz kilométerre zajló egy szovjet különítmény megfigyelésére; ez volt az a művelet, ami után  - 1968. május 27-én - megszakadt minden kapcsolat az amerikai tengerészeti kommunikációs központokkal. Természetesen azonnal megindult a keresés, végül oceanográfiai kutatóhajók és a már ötven évvel ezelőtt is elképesztően kifinomult tengerzaj-lehallgató rendszerek segítségével bukkantak rá 740 kilométerre a szigetcsoporttól, 3000 méter mélységben. Természetesen a legénység mind a 99 tagja odaveszett.

Tengerészeti fotók a két torpedó-kilövőnyílsásról, ahol a nukleáris robbanófejek vannak

A mára már nyilvánosságra hozott amerikai tengerészeti vizsgálatok alaposan feltérképezték az összeroncsolódott testet (a tengerfenékbe való becsapódás elég kemény lehetett, a reaktor-szekció például 15 métert mozdult előre az ütközésnél). A katasztrófa okában viszont a kutatók nem értettek egyet. Az első jelentés az egyik torpedó meghibásodását mutatta ki, azonban 1970-ben hidroakusztikai szakértők szonárfelvételek alapján azt mondták, nem történt robbanás. Meggyőző magyarázattal viszont ők sem rukkoltak elő. Egy nyugdíjas ellentengernagy 2014-ben azt írta, hogy egy felszínre (pontosabban periszkópmélységre) emelkedés esetére előírt régi protokoll miatt hirtelen megnövekedhetett a hidrogénkoncentráció a tengeralattjáróban, és ez okozhatott robbanást.  A haditengerészet a mai napig nyitva hagyta felelősség kérdését, viszont a kétezres években visszautasította azt, hogy újrakezdjék a vizsgálatot.

A lezáratlanság és a hidegháborús környezet miatt érthető, hogy a Scorpion-ról megjelent könyvek és spekulációk jelentős része a közelben ólálkodó szovjetek kezét látja a katasztrófában. A korszakban mindennaposak voltak a NATO és a Szovjetunió közti tengerészeti incidensek, melyeket a szemtanúk szerint sokszor csak egy muzsikhajszál választott el a tűzharctól. De mi van, ha 1968 májusában a szovjet különítménynek elege lett a nyomában szaglászó amerikaiakból, és a különítménnyel tartó egyik vadász-tengeralattjáró megtorpedózta a Scorpiont? És mi van, ha mindkét nagyhatalom megriadt a következményektől, ezért néhány órányi ideges telefonálgatást követően Johnson és Brezsnyev megállapodtak, hogy a béke érdekében jobb, ha az igazság soha nem kerül felszínre?

Itt a National Geographic térképe elsüllyedt tengeralattjárókról. A Scorpion esetét megoldatlan rejtélynek minősítik

A szovjet-változat elképzelhető, de nem valószínű; viszont az Azori-szigetek lakóit sokkal közvetlenebb dolog tartja izgalomban: maga a roncs. Amiben a reaktoron kívül még ott van két, nukleáris robbanófejjel felszerelt torpedó is. A roncs kiemelése egyelőre nincs napirenden, de az amerikai haditengerészet elvileg rendszeresen vizsgálja a roncsot és környezetét, és a jelentések szerint semmi jele szivárgásnak. Én nem értek hozzá, de konkrétan a Scorpion-nal kapcsolatban olvastam, hogy a tengeralattjárók reaktorai úgy vannak megépítve, hogy akár évszázadokig is rozsdásodhatnak sós vízben, akkor sem kezdenek ereszteni, para csak a reaktor leolvadásakor van, az meg itt nem következett be.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://haligali.blog.hu/api/trackback/id/tr1712406975

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.