Pár nappal ezelőtt kaptam egy levelet Takács Gábor Baranya megyei fotóstól, aki eltöltött egy éjszakát a Pico szigeten található Pico vulkán csúcsán, ami 2351 méterével nemcsak az Azori-szigetek legmagasabb pontja, hanem egész Portugáliáé.
Mi ebben olyan érdekes? Egy csomó minden. Mi is készülünk oda, és bár az Alpokban vagy a Magas-Tátra egyes részein simán felvinnénk ilyen magasságba a kislányunkat, ide nem visszük, mert egyrészt nehéz a terep (nem ferrátás, csak nehéz, néha négykézláb kell mászni), másrészt, ha elromlik az idő, még a sűrű póznákat sem lehet látni, és akkor szinte lehetetlen letalálni a hegyről. Nem véletlen, hogy mindenkinek be kell jelentkeznie indulás előtt egy látogatóközpontban, és az sem véletlen, hogy GPS-szel indítanak útnak minden túrázót. Ahogy az sem véletlen, hogy még egy nagyon edzett azori cimbora azt mondta, hogy legközelebb csakis vezetővel menne fel.
A Pico csúcsa a távolból. A hegycsúcs legtöbbször felhőbe burkolózik
És most itt van Takács Gábor története a hegyről, amit engedélyével most közkinccsé teszek a fergeteges fotóival együtt. Annál is inkább, mert nagyon aktuális az egész, mivel még bő két hétig látható A Zengő lábától a vulkánok földjéig című kiállítása az Azori-szigetekről (infó itt - ha otthon lennék, csak ezért tuti elutaznék Hosszúheténybe!). Gábor egyébként úgy került a hegy tetejére, hogy a Picón rendezett Azores Fringe Festival meghívott kiállító művésze volt 2016-ban, miután megnyerte az egyik fődíjat. Már önmagában az elég izgalmas volt, hogy a háromgyerekes apának kis híján le kellett mondania az utat, de végül sikerült eljutnia Picóra. Az igazi kalandok értelemszerűen csak ezután kezdődtek.
„A rendkívül meredek, gyakorta sűrű ködbe burkolózó csúcsot csak gyakorlott hegyi vezetőkkel ajánlott megmászni. Ottlétemkor a fesztivál szervezői felfogadtak három hegyi vezetőt, hogy a kb. húsz vállalkozó szellemű fesztiválvendéget felkalauzolják a Pico vulkán tetejére” – kezdődik a beszámolója.
Útban a csúcsra
Hajnalban indultak, délre érkeztek meg a vulkán kb. 300 méter átmérőjű kráterének peremére. És mivel csupa művész vonult együtt, nem meglepő, ami ekkor történt: az egyikük, aki addig a hátán cipelte a csellóját, eljátszott egy darabot a süvítő szélben.
Cselló süvítő szélben, a meredek csúcs alatt
„Majd a csoport nagy megdöbbenésemre visszaindult. Mint kiderült, a csúcsig hátra levő kb. 70 méter olyan meredek és omladékos sziklákon vezet fel, ahol a vezetők nem vállalták a felelősséget a csoport biztonságáért. Ekkor én nagy meglepetésükre közöltem, nem tartok velük, hanem saját felelősségemre fent maradok másnap reggelig s felmászok a csúcsra is!” – jön a fordulat Gábor beszámolójában.
Aláírattak vele egy nyilatkozatot a tervéről és kapott egy GPS-jeladót is, ami ötpercenként adott jelzést a helyzetéről a hegy aljában lévő állomásnak. A kísérőket meglepte, hogy a 15 kilós hátizsákja sem sátrat, sem hálózsákot nem tartalmazott, csak kb. 11 kiló fotófelszerelést, meleg ruhát, vizet és élelmet. Mondta nekik, hogy nem aludni, hanem fotózni marad fönt a hegyen és ez így is történt. Gábor ugyanis alapvetően természetfotós.
Csakhogy.
Egyedül a csúcson 1.
Egyedül a csúcson 2.
Naplemente
„Mióta legkisebb leányom a világra jött, egyre kevesebb lehetőségem van a természetben való magányos alkotásra. Így az alvástól, pihenéstől lopva el az időt, beleszerettem az éjszakai csillagos tájképek fotózásába” - írja. „Márpedig itt, 2351 méter magasan, kb. 1600-1800 kilométerre a legközelebbi nagyvárostól, a kristálytiszta levegőben fényszennyezéstől mentes, hihetetlenül fényes csillagokra számítottam! Felmásztam a csúcsra, megfotóztam az óceán feletti felhőtengerbe zuhanó Napot, majd visszaereszkedtem a szürkületben a kráter peremére, ott éjszakáztam. Mielőtt feljött volna a Hold, kizárólag a csillagok és az airglow világította meg a tájat. Megfotóztam a kráterperemmel a Pico-csúcsot, felette a Tejúttal! Amikor feljött a Hold, olyan fényes volt, mintha nappal lett volna. Megdöbbentő volt, hogy még ekkor is ki lehetett venni szabad szemmel is a Tejút ívét.”
Az éjszaka: Santa Luzia és Porto Cahorro fényei felett a Nagy Göncöl
A Pico csúcs a Tejúttal, amiből az idei fesztiválplakát képe lett
Meghagyom továbbra is idézet formában a beszámolóját, olyan érzékletes: „A fotózás a holdfényben már semmi izgalmasat nem ígért, a 100-120 km-es szélben teljesen átfagytam, lobogó kapucnim hangos csattogásától már erősen zúgott a fejem, s nem kicsit el is fáradtam. A rettentő szél elől egy magából meleg párát kibocsájtó vulkáni hasadékban kerestem menedéket. Kénes és föld szagú közül lehetett választani. Az utóbbit választottam.”
Miután felkelt a Hold, szinte nappali világosságot árasztott. Balra (déli irányban) a Tejút íve, a felhők alatt áttűnik a falvacskák éjjeli világítása, a kép jobb oldalán a felhőkre vetül a Pico csúcs árnyéka
Valamivel hajnal előtt, a fejlámpájának fénye mellett ismét felmászott a csúcsra, hogy megnézze a napfelkeltét. A csúcson belefutott egy hegyi vezető négytagú csoportjába, akik a mobiljukkal fotózgatták a csodabogarat, aki egyedül éjszakázott a vulkán tetején. Gyorsan meg is osztották a Facebookon, amit Terry Portugal Costa, a fesztivál főszervezője is látott. "Hála Istennek! Életben van!" - írta a kép alá.
A kép, amit megosztottak róla a Facebookon (fotó: Renato Goulart), háttérben a Pico árnyéka. Ezen a képen pedig a csoport elhelyezkedését jelölte meg a hegyen:
Gábor egy csomót fotózott, mialatt leereszkedett a hegyről. A hegyi látogatóközpont pedig érkezése után kiállított neki egy pecsétes igazolást, miszerint 24 órát töltött a hegytetőn.
Napkelte előtti színek
A csúcson (is és Pico szigetén mindenhol) Helena Amaral lávakőből faragott mosolygó szobra.
Útban lefelé, még a felhőpaplan fölött
Útban lefelé - felhőben
Az utolsó kép a hegyi látogatóközpontnál lestoppolt autóból készült hegyi útonállók egy csapatáról
És végül a csattanó: Gábor elküldött a szigeteken készült képekből egy négyszáz darabos válogatást a szervezőknek. „A Pico-csúcsot a Tejúttal ábrázoló képem annyira megtetszett nekik, hogy ez a kép lett a 2017-es fesztivál hivatalos plakát képe!” Íme.
(Ha követni szeretnéd a blogunkat a Facebookon, itt teheted.)