Majdnem egy hete vagyunk itt, Ponta Delgadában, ami az Azori-szigetek közigazgatási központja, mondjuk, hogy főváros kórházzal, egyetemmel, bevásárlóközponttal; kicsivel nagyobb város, mint Veszprém. Egy Airbnb-lakást vettünk ki, ahonnan már rég továbbléptünk volna végleges lakhelyünkre, ha pörögne az ingatlanpiac, de nem pörög (az viszont szuper, hogy általában ugyanannyiért vagy olcsóbban lehet lakást bérelni, mint Budapesten). Mivel az időnk jó részét lakáskereséssel töltjük, nem hagytuk el Ponta Delgadát, ami nem nagy dráma, mert elég klassz hely.

Először nyilván az tűnt fel, hogy kb. húsz fokkal melegebb van, mint Magyarországon (szombaton a maximum 21 fok volt, amúgy 15 körül van), aztán az, hogy milyen langyos a szél. Rögtön ezután a növények és a streetart nyűgöztek le, ezért a képek többségén is ezek vannak. A városról majd írok részletesebben, most itt van pár kép, van köztük mobillal készült (olyan is), sokat nem bindzsiztem őket, majd a következő fotócsokrot.

 Itt a méretek szemléltetése miatt kellett elhelyeznem magam a fotón (Jardim Anonio Borges a helyszín, egy egészen vadregényes park). Nem volt kényelmes amúgy a gyökér, de a világért sem akarok panaszkodni.

Ugyanaz a fa máshonnan

Ez még mindig ugyanaz a park, kb. három méterre növő egzotikus növénnyel

Ez pedig a lábam a parkban

Kevés a játszótér a városban, és általában ki is merül egy csúszdában és egy hintában, de ezt legalább pálmafák veszik körül.

Sterliciából vagy más néven papagájvirágból - amit a világ egyik legszebb virágának tartanak - ellenben rengeteg van, kb. olyan gyakori díszítőelem, mint nálunk a tuja. A piacon 50 cent darabja, őrület!

Bálna nagyságú bálna-graffiti

Őrületesen pörög a streetart, majd csinálok egy gyűjtést. Azt inkább nem elemzem, hogy ennél a harmadiknál vajon mit akart mondani a művész.


Voltunk egy szuper étteremben, amiről majd külön is írok, csak még egyszer-kétszer kipróbáljuk az ebédmenüt.

Halétterem-részlet

Az ajtók őrült szépek a városban, de ez pedig mindennél szebb volt

Ez a kép egy régi gyarmati hangulatú elhagyott épület kertjében készült, ahová egy ritkás fogazatú nő intenzív biztatására mentünk be - legalábbis gondolom, hogy biztatott, mert a megértést a helyi akcentus mellett a fogsorának hiánya is nehezítette.

Szombaton ilyen meleg volt

(Még több kép az Instán, a blogot pedig itt tudod követni)