Sikerült jó egzotikus címet választani, pedig a fenntartható szót még ki is hagytam belőle.

Amikor pár hete Faial szigetén voltunk (ahol az utolsó vulkánkitörés 1957-ben volt), kétszeri nekifutásra tudtuk csak megnézni a három fő látványosság egyikét, a Caldeirát, mert elsőre semmit sem láttunk belőle, mivel összefüggő felhő takarta. Másodszorra már nagyobb szerencsénk volt (ez majd a beszámolóban lesz). A megtekintés után egy alsórendű úton zötyögtünk lefelé a hegyről, amikor egyszer csak megakadt a szemünk egy furcsa, minden mesterkéltséget nélkülöző házfeliraton:

O Esconderijo (azaz rejtekhely)

Így néz ki az étterem, mögötte erdő (Összes fotó: Haligali blog)

Mint Faialon a teljes ottlétünk során, ekkor is épp szitált az eső, miközben a kislányunk szundikált a hátsó ülésen, ezért nindzsaként kúsztam ki az autóból, be az étterembe, ahol egy 50 körüli szemlátomást - és hallhatóan - nem portugál férfi fogadott. Öt percig azért portugálul faggattam a menüről és az étterme öntörvényű rendszeréről, pedig közben már többször jelezte az akcentusdetektorom, hogy az illető német (aki nem ismer, annak mondom, hogy életem jelentős része a német kultúra jegyében telt, éltem is Berlinben és más német ajkú helyeken. Ja, és előbb szurkoltam a német válogatottnak, mint, hogy az menő lett volna - amiért persze mindenki lenézett Budapesten.)

Aztán kezdeményeztem, hogy váltsunk át németre, és kiderült, hogy az éttermet pár éve üzemeltető - Faialra 11 évvel ezelőtt érkezett - Hans azt főzi a vendégeinek, amit magának is, és kizárólag vacsorára nyit ki. Négy fogást készít, ami fixen 20 euróba kerül. Más nincs, csak ez a négyfogásos meglepetésmenü - akinek ez nem tetszik, azt Hans szomorúság nélkül ereszti útjára (ahogy a dohányzókat is, mivel nem annyira kedveli őket). Mivel mi nem voltunk nagyon éhesek, kértük, hogy had együnk ketten egyet és felezze meg nekünk a menüt (okos döntés volt, nagyok az adagok). Hans mondta, hogy in Ordnung.

Aztán bementünk az étterme hátsó, nyitott részébe, amitől tátva maradt a szánk, de jöjjenek előbb az ételek.
Ez a kép fogadott minket a teraszon, nyilván nem volt olyan homályos, mint ez a fotó

A menü lényege, hogy minden a környékéről származik - ha nem egyenesen Hans kertjéből vagy fűszerkertjéből (utóbbit úgy tizenötször szagolgattuk végig a kislányommal), és az alapanyag beszerzésénél a kis családi gazdaságokat részesíti előnyben. Szinte minden ételében van ehető virág - Hans szerint ugyanis a virág gyűjti össze a növények esszenciáját. Amúgy főzni sosem tanult, autodidakta szakács, és azt mesélte, hogy néha nem is gondolkodik főzés közben, mintha valaki csak úgy vezetné a kezét.

Nagyon szeretjük az azori ételeket, de fél év marha-hal-hasábburgonya-rizs-domináns étkezés után nagy felüdülés volt ez az európai vega (vagy vegán) konyha kisebb-nagyobb csavarokkal, nulla szójával, speckó fűszerezéssel, és olyan íztársításokkal, amiket korábban soha nem éreztem. És persze rengeteg nagyon kreatívan elkészített zöldséggel. A négy fogás minden eleme fantasztikus volt, épp csak felírni felejtettem el, miket ettünk (meg a desszertet lefotózni). És a menü mellé mindenféle helyi gyümölcsből (pl. nespra vagy maracuja) készült innivalómixeket is hozott.
Félig elköltött előétel
Leves
Főétel (a negyedik kép helyén pedig képzeljük el a szuper desszertet)

A helyszín légköre valami egészen elképesztő: barkácsdzsungel stílus, nagy törődéssel és szeretettel berendezve a legapróbb részletekig (a fotók sajnos nem adják ezt teljesen vissza). Kövekből készült kis szobrok, függőágy hinták, apró mesterséges tavacska, fényfüzérek - mindezek körül rengeteg növény, a terasz alatt pedig buja növényzet és egy kis csordogáló patak. Totál paradicsomi.

Evés után még elég sokat beszélgettünk Hans-szal, amiből kiderült, hogy ésszerű keretek között szívesen élne a természetben és lenne teljesen önellátó; és hogy az egész életét és minden választását áthatja a fenntarthatóságra való törekvés - ellentétben sok esettel, amit láttam, ő ezt egészen harmonikus módon teszi (kérdeztem például, hogy oké, de szokott-e repülni, mondta, hogy igen, mert a szüleit évente egyszer meglátogatja Németországban plusz el szokott menni néha nyaralni, és időnként rendel könyveket a netről, máskülönben nem tudna hozzájuk jutni - köt tehát kompromisszumokat, és ettől lett még szimpatikusabb.)
Tiszta dzsungelhangulat
Patak
Dekorációs részletek
A még működő és a reciklált, színesre festett izzók sokszor előbukkantak a kertben
Az étterem mellett növényekkel szegélyezett kis ösvény vezet le a patakpartra

Utólag megtaláltam a Tripadvisoron is, és nem meglepő módon szuper a minősítése. Az étterem amúgy Cedros közelében van, a falu szélén, általában érdemes előre foglalni asztalt, de mi pont nyitásra érkeztünk, így mi voltunk az elsők. Elfogultan ajánlom mindenkinek, aki Faialon jár, és nemcsak a vegák fogják szeretni.

(Itt tudod követni a blogunkat a Facebookon, ahol olyan tartalom is lehet, ami itt nem jelenik meg!)