Nem tudok jól fényképezni, az egyik leghőbb vágyam, hogy egyszer végre megtanuljak (ezért egyszer például el is mentem egy négynapos fotótáborba, ahol a legfőbb művem egy unalmas napraforgó volt). Van egy közepesen jó fényképezőgépem, ami egy-két évig ügyesen korrigálta a hiányosságaimat, de kb. fél évvel ezelőtt valami furcsa baja történt (alighanem a sok kosz), és már nem korrigál semmit. Négy hónapja vagyunk Sao Miguel szigetén, a legközelebbi szakszerviz pedig kb. 2000 kilométerre van innen. Így a hiányos tudásom mellett kénytelen vagyok beérni a hiányos fényképezőgépemmel és egy okostelefon kamerájával. Egy ilyen látványos ünnepen is, mint ez:

Összes fotó: Haligali blog

Pár nappal ezelőtt ért ugyanis véget a legnagyobb azori ünnep, a Senhor Santo Cristo dos Milagres, ami egy csoda köré épül (itt írtam róla egyet). Gondolkodtam, hogy mit kéne kezdeni vele a blogban; a legizgalmasabbat, az emberek fotózását eleve elvetettem, mert nincs hozzá elég bátorságom, plusz az emberek könnyen be is mozdulnak. A vallási ereklyék nem annyira hoznak lázba, a szép éjszakai világításhoz pedig a gépem lenne kevés. Végül azt a feladatot találtam ki magamnak, hogy a vasárnapi menet előtt kb. három óra alatt végigjárom a belvárost körbeölelő virágszőnyeget, aztán kiválasztom azt a kb. tizenöt képet, ami a leginkább vállalható. Nyilván korábban kellett volna indulnom, és nem megvárni, míg a déli Nap szépen kiéget mindent, de így jött ki a lépés.

Olyan szempontból mondjuk jó volt az időzítés, hogy a virágszőnyeget a legtöbb helyen vasárnap reggel kezdték el építeni különféle sablonok segítségével, és kb. délután fél négyre kellett mindenütt összeérnie. Úgy láttam, hogy az egyes utcaszakaszokat az ott lakók és/vagy üzletek, munkahelyek munkatársai díszítették - általában friss virágok, színes forgács és valamilyen tűlevelű növény elegyével. Nagyon hangulatos volt.
A délutáni menet előtt kisgyerekes szülők, idős emberek, turisták és az ünnepre hazatért emigránsok járták körül a virágszőnyeget és fotózták; és feltűnt, hogy mindenki nagy tisztelettel bánik vele. Ha például valakinek át kellett lépnie, megkereste azt a részt, ahová - direkt az átkelők kedvéért - az örökzöldeket szórták, és azon gyalogolt át (vagy lendületet vett és ugrott). Az Azori-szigetek alapvetően mindig szeles, de ezen a napon a szél megkegyelmezett az ünneplőknek, mivel alig fújt - ez is egy kisebb csoda.
Ilyen sablonokkal építették a mintákat


Itt még hiányzott az átívelés

Az összes kirakat tele volt az ereklye kisebb-nagyobb másával és virágokkal, pl. még egy kisállat-kereskedés is virágokban úszott, és ott volt a kutyatáp reklám mellett a szent miniben

Nagyon sok idős emigráns ember tér vissza csak az ünnep miatt vissza Sao Miguelre, plusz az egyik programpont a virrasztás, ezért az önkormányzat összecsukható papírszékeket osztogatott, sokan pedig egyszerűen otthagyták a széküket a törzshelyükön, míg aludtak vagy ettek egyet
Dupla hát


A - bocsánat, elég gagyin fotózott - térképen látszik, hogy szinte az egész belvároson végigvezetett a virágszőnyeg: