A címben írt kérdést egy barátnőm tette fel egy emailben, és a válasz erre az, hogy igen is meg nem is. Statisztikailag igen, mivel bő félévet töltünk az Azori-szigetek legnagyobbikán, Sao Miguelen. Valójában nem, csak lelassítottuk és egyszerűbbé tettük az életünket egy olyan helyen, ahol az emberek megdöbbentően nyugodtak és zavarba ejtően kedvesek egymással. 

A lakóhelyünk miatt ezt a két látképet látjuk legtöbbször az Azori-szigeteken. Mindkettő megunhatatlan

Bár a blogon főleg a kirándulásainkat dokumentáljuk, és ez azt a képet sugallhatja, hogy vízeséstől óceánpartig tart az életünk; valójában 80-20 százalékban a hagyományos hétköznapok vannak túlsúlyban. Három okból:

• szűkös büdzséből gazdálkodunk (havonta kevesebb pénzt költünk, mint pl. tavaly ilyenkor Budapesten. Az újonnan érkezőknek mondom: egy miniörökségből gazdálkodunk, erről itt van bővebben szó)
• a kislányunknak szüksége van a rendszerességre és az unalmas hétköznapokra
• Mr. Haligali hetente öt napon át napi 3-4 órát dolgozik (önmagának szerencsére)
• + nem akarunk túltelítődni ingerekkel

Ezért most leírom egy átlagos napunkat, ami egyébként csak pár apró dologban különbözik a budapestitől. A minket körülvevő kulisszák mellett elsősorban és értelemszerűen abban, hogy sokkal többet vagyunk együtt és sokkal lassabb és nyugodtabb az életünk ritmusa.

Egy kis faluban élünk az északi parton, kocsival 12 percre Ponta Delgadától; ahol nagyon izgalmas a lakosság összetétele: egyrészt vannak az őslakosok, azaz az agráriumban gazdálkodók (a hagyományos outfit esetükben: gumicsizma + kockás ing) valamint a Ponta Delgadából kiköltözött ingázók (hagyományos outfit: Mercedes vagy BMW gépjármű).

Pár napja már itt is nyár van - igaz, hőség még messze nincs -, így a mi kis rutinunk változni fog, de február elejétől mostanáig kb. így nézett ki egy átlagos napunk (nyilván olyankor, amikor nem zuhog az eső és nincs viharos szél. Mindkettő egyre ritkább.).

REGGELTŐL EBÉDIG

Ez pont nem egy reggeli, hanem egy esti kilátás a mosogató fölött

- reggel 8 körül kelünk, utána jön a szokásos reggeli rutin, melynek egzotikus eleme, hogy a mosogató fölül megtekintjük az óceán aktuális állapotát és színét
- h9 körül Mr. Haligali elindul két munkahelyének egyikére: a parton lévő kávézóba vagy a falu központjában lévő kávézóba, ahol egy fikciós írásmű elkészítésén fáradozik
- eközben otthon megy a szokásos háziasszony-üzemmód: mosás, rendrakás, tízórai készítés, teregetés, kis játék és fél 11 körül leindulunk Haligali Juniorral a kb. egy kilométerre lévő óceánpartra. Az óceánig tartó lankás utcán hónapok óta ugyanazok a rituálék zajlanak:

1. a kőkerítéseken napozó gyíkok megtekintése
2. az ugatós kutya kikerülése
3. ácsorgás a ló előtt, tehenek megtekintése
4. átbújás egy kút alatt
5. a kőkerítéseken növő moha és zuzmó kipiszkálása
6. a sámlin üldögélő munkanélküli bácsi üdvözlése
7. a napi körútjukon lévő harmincas munkanélküli fiatalemberek üdvözlése

Nagyjából ez a látvány fogad minket nap mint nap a parton. A lenti egyik kép a gyerekmedence, amiben (és körül) egy csomó érdekes dolog van, a harmadik kép egy parti haver

Strandlelet

- leérve a partra H. Junior az időjárástól függően megkezdi tengerparti tevékenységeit: nagy köveken mászókázik vagy a kövek közé épített gyerekmedence halait nézegeti, kis rákokat keres esetleg más kisgyerekkel játszik kicsit.
- 12 körül érkeznek az ebédidejüket fürdőzéssel töltő tanárnők a strandra. A egyikkel szinte mindig beszélgetünk, a témák között visszatérő elemként szerepel a víz hőfoka (egész télen és tavasszal 16 vagy 17, most kb. 18 fokos), az itteni portugál nyelv érthetetlensége, a portugál családtámogatási rendszer visszásságai, az időjárás. A tanárnők sokat viccelődnek Haligali Juniorral úszás után, néha keksszel és banánnal kínálják, aminek ő nagyon örül.
- összefutunk a szokásos délelőtti arcokkal: a hatvanas olasz-belga párral, Victorral, a tök érthetetlenül beszélő helyi nyugdíjassal, és a kicsit Derrick-szerű, szigorú, ám igen rokonszenves kutyás nyugdíjassal, időnként a spanyol nagymamával, aki ugyancsak egész évben fürdik az óceánban. Rendszeresen beszédbe elegyedünk velük.
- a piknikünket az egyik kilátóban költjük el - a tengerpart-szakaszunk szerencsére tele van kilátóval - vagy egy streetworkout helyen (itt H. Junior csúszdázni is szokott), esetleg közvetlenül a parton. A tízórai szinte mindig ugyanaz: gyümölcssaláta, főleg idénygyümölcsökből
- fél 1 körül attól függően, hogy Mr Haligali melyik kávézóban dolgozott, együtt / nem együtt elindulunk hazafelé, a dombra

EBÉDTŐL ESTIG

- a házunktól egy utcányira dolgozik az úgynevezett Pocakos bácsi (találóbb lenne rá a Csüngőhasú malac név, de gyerekünket elfogadó embernek szeretnénk nevelni, ezért csak Pocakos bácsi), aki egy Snack bart vezet. Ő alighanem a sziget legbarátságtalanabb embere: hetente kb. kétszer eszünk nála prato do dia-t, azaz ebédmenüt, de még soha egy köszönöm vagy egy szívesen nem hagyta el a száját. Általában a kis kenyeres kosárkát is megvonja tőlünk (mások szoktak kapni) és a ketchup-olaj-majonéz-szettjét is sebtiben át szokta rakni egy másik asztalra, amikor megérkezünk. Mindezek ellenére szeretünk ott enni, mert 1. csak öt euró a kiadós ebéd, függetlenül attól, hogy fél csirke, fürjcombok vagy hal a menü 2. a konyhán serénykedő felesége (?) sosem hibázik, mindig kiszámíthatóan egyszerű, finom étel a végeredmény 3. a kislányunk valamiért imádja azt a helyet
- ebéd után több-kevesebb sikerrel elaltatjuk Haligali Juniort, és ez a nap első (sokszor egyetlen) időszaka, amikor kb. egy órát kettesben tudunk tölteni
- 4-5 körül uzsonna, játék a házunk kertjében (aktuális favorit a fáramászás) vagy Mr. Haligali és Junior elmennek a falu két kisboltjának egyikébe. Mindkettőben fantasztikusan kedvesek a boltvezetők -, én ezalatt ismét háziasszony üzemmódban vagyok vagy emaileket írok, időnként dolgozom. Másik forgatókönyv délutánra: mindnyájan lemegyünk a tengerpartra
- vacsora előtt kis frizbizés a kertben
- f8 körül vacsora, aztán a szokásos kisgyerekes esti rutin, azzal az egzotikus extrával, hogy a nappalinkból vagy a házunk elől megtekintjük a kétnaponta lenyűgöző naplementét
- 9 / 10 / 11 körül H. Junior elalszik, ezalatt Mr Haligali podcasteket hallgatva mosogat
- ha még van szervezetünkben erő, kettesben csevegünk kicsit, aztán mi is elalszunk
- éjjel szeles időben az északi fekvésű szobába felhallatszik az óceán morajlása, hajnalban pedig minden szobába behallatszik a madarak csicsergése

Naplemente a teraszról (és akkor most egy ideig nem lesz több naplementés kép, pedig van rózsaszín is)

Nagyjából ennyi. Nem sokban különbözik ez az otthoni hétköznapjainktól, csak ott az óceánpart helyett a játszótérre és a piacra jártunk; napközben több emberrel találkoztunk és ritka volt az olyan nap, amikor legalább a vacsorát el tudtuk költeni együtt, hármasban.

EGYÉB ÉRDEKESSÉGEK:

Négy hónap alatt megismertünk pár embert a faluban, akik egytől-egyig végtelenül kedvesek, mindig vidáman üdvözölnek minket, viccelődnek a lányunkkal - kortól és nemtől függetlenül.

- hétköznapjaink fénypontja a csütörtök, ilyenkor a Csirkekirály nevű étteremben all you can eat nap van. Ez a program szent és sérthetetlen: nyolc euró ellenében leves, kétféle csirke, marha / sertés / nyúl, kétféle hal, krumpli, édesburgonya / jamgyökér / savanyúságok várják az érdeklődőket; valamint Haligali Junior örömére a kertben színvonalas giccstárgyak.
- minden héten legalább egyszer kirándulunk, és egyszer elmegyünk együtt Ponta Delgadába
- Mr Haligali kétszer jár egy héten edzésre, én egyszer; időnként futok az óceánparton
- én minden hét elején néhány órát a ponta delgadai könyvtárban töltök, ahol ezt a blogot írom, magazinokat olvasok, emaileket írok, dolgozom stb.

Nagyjából ennyi. Ez július 15-ig lesz így, ekkor ugyanis el kell költöznünk a szuper kis házikónkból, és keresnünk kell egy új albérletet a hátralévő bő egy hónapra.

És itt van még pár kép a környékről:
Igazi gyepmesterek a szomszédbanLovakat mindig látunk a falu különböző pontjain
Ilyen az utcánk végén lévő strand egy része, ahol néhány ember egész évben fürdik, fittyet hányva a 16-17 fokos hőfokraA tízórait itt szoktuk elkölteni vagy valamelyik kilátóbanEz is a helyi tengerpart egyik részlete, a sárga kúp eredetileg malom volt
Csodás kilátású streetworkout helyszín. A falunkban nincs játszótér, így a természeti elemek mellett ezeken mászókázik a kislányunk (is)
A falunkban is van jópár szellemház, ez az egyik, nem messze a CsirkekirálytólA gyerektávcső az albérletünk tulajdonosáé volt gyerekkorában, de aranyosan kölcsönadta
Kis összekötő út két utca között

(Itt tudod követni a blogot a Facebookon, ha szeretnéd.)