Természetesen nem hagyta érintetlenül a környezetünket, hogy egy ilyen egzotikus helyre távozunk egy kétéves kisdeddel. A reakcióskála igen széles: egyik végén a "fantasztikus ötlet, én is menni akarok veletek!" kijelentés, a másik végén az "ezzel a lépéssel örökre tönkretetted a jövődet" (ezt Mr. Haligali kapta) áll. Lássuk részletesebben:

Nem szeretem a minőségi idő-kifejezést, mert totál elkoptatott (=kiüresedett), de a képen minőségi idő látható

- a törzsjátszóterünkön lévő cimbianyukák valamennyien lelkesedtek - még szép, ők is főleg a környező öt utcában töltötték az elmúlt hónapokat (lásd a fenti pozitív idézet)
- a legjobb barátnőim egyike halkabban, de ugyancsak lelkesedett, ám bölcsen rámutatott arra, hogy mostantól fél éven át sosem leszünk kettesben Mr Haligalival, mivel nem lesz, akire akár csak pár órára rá tudnánk bízni a kislányunkat (azt hiszem, ezzel a középutas véleménnyel tudok leginkább azonosulni)
- "Azori? Igen, néztem már én is, két dolog nincs ott: kürtős kalács és befőtt (???)" - mondta egy volt általános iskolás osztálytársam. Befőttet már láttam.
- voltak hozzátartozóink, akik csöndben szomorkodtak a hír hallatán
- és voltak hozzátartozóink, akik hangosan szomorkodtak a hír hallatán, kissé nehezteltek is ránk (lásd fenti negatív idézet)
- a legnagyobb meglepetést a 91 éves nagymamám okozta, akit a nyugalma megőrzése érdekében csak röviddel az indulásunk előtt avattak be. Egyből fellelkesült, és ezt mondta: "Milyen jó ötlet, biztos egy életre szóló élmény lesz". Még a repülőtérre is kijött a szüleimmel és ott is elmondta, hogy szupernek tartja az egészet.

Majdnem egy hete vagyunk itt, Ponta Delgadában, ami az Azori-szigetek közigazgatási központja, mondjuk, hogy főváros kórházzal, egyetemmel, bevásárlóközponttal; kicsivel nagyobb város, mint Veszprém. Egy Airbnb-lakást vettünk ki, ahonnan már rég továbbléptünk volna végleges lakhelyünkre, ha pörögne az ingatlanpiac, de nem pörög (az viszont szuper, hogy általában ugyanannyiért vagy olcsóbban lehet lakást bérelni, mint Budapesten). Mivel az időnk jó részét lakáskereséssel töltjük, nem hagytuk el Ponta Delgadát, ami nem nagy dráma, mert elég klassz hely.

Először nyilván az tűnt fel, hogy kb. húsz fokkal melegebb van, mint Magyarországon (szombaton a maximum 21 fok volt, amúgy 15 körül van), aztán az, hogy milyen langyos a szél. Rögtön ezután a növények és a streetart nyűgöztek le, ezért a képek többségén is ezek vannak. A városról majd írok részletesebben, most itt van pár kép, van köztük mobillal készült (olyan is), sokat nem bindzsiztem őket, majd a következő fotócsokrot.

 Itt a méretek szemléltetése miatt kellett elhelyeznem magam a fotón (Jardim Anonio Borges a helyszín, egy egészen vadregényes park). Nem volt kényelmes amúgy a gyökér, de a világért sem akarok panaszkodni.

Ugyanaz a fa máshonnan

Ez még mindig ugyanaz a park, kb. három méterre növő egzotikus növénnyel

Ez pedig a lábam a parkban

Az első jó tanács: vegyünk egy mély lélegzetet, majd miután beavattuk a hozzátartozókat a tervünkbe, biztassuk őket is ugyanerre.

Három napja érkeztünk meg az Azori-szigetekre. Az útra fél évvel ezelőtt kezdtük a felkészülést, az első inspiráció ez a 2014-es cikk volt. Onnantól kezdve motoszkált ez a fejünkben, eleinte csak egy rövid utazásra gondoltunk, aztán egy kicsit hosszabbra. Aztán ezek a dolgok történtek:

- kilenc hónappal az indulás előtt a házunk elől ellopták az autónkat. Pár héttel később eldöntöttük, hogy új autó helyett inkább elutazunk az Azori-szigetekre egy kis örökségből, amiből pont egy autót tudtunk volna venni.

- hat hónappal az indulás előtt elkezdtük Haligali Juniort oltatni Hepatitis A-ra és B-re. Ezt sok gyerekorvos ajánlja olyanoknak, akik utaznak, mi pedig vakon megbízunk gyerekorvosunkban, aki ugyancsak ajánlotta. Az Azori-szigetkre amúgy nem kell más oltás, mint amit a klasszikus magyar oltáscsomag tartalmaz.

Kilátás Ponta Delgada egyik magaslati pontjáról januárban (fotó: Haligaliblog)

Ezt a plakátkampányt nyomta a BKK 2016 őszének végén. Több villamosmegállóban is láttam, és egyfelől mindig fellelkesedtem (a kezdeti úti célunk pont Ponta Delgada), másrészt arra gondoltam: micsoda koincidencia!

(köszi BKK a fotót!)

Ez a blog kezdetben azzal foglalkozik majd, hogy milyen lesz a tervezett fél évünk az Azori-szigeteken, ahova hármasban utazunk: Mr Haligali, én és kétéves kislányunk.

Ígérem, elkészítjük majd ugyanezt a képet (forrás)

Mivel mindenki hetek óta ezt kérdezgeti, leírom, miért éppen az Azori-szigetekre és miért éppen most:

- Mr Haligali szeretett volna egy kis alkotói szabadságot (ún. sabbaticalt, amire nem tudom, van-e magyar megfelelő, szerintem nincs), hogy megírjon egy dolgot, amit évek óta tervez

- egy örökség - katonás pénzbeosztással - ezt pont lehetővé teszi, amúgy maximum Balatonaligáig jutottunk volna

- szerettünk volna együtt tölteni hármasban huzamosabb időt, mielőtt mindenkit bedarálnak a különböző intézmények (a kislányunkat az óvoda, majd az iskolák; engem a munkahelyem - Mr Haligali már be van darálva, így ez rá nem vonatozik). Feltételezzük, hogy ez életre szóló élmény lesz

- a szigetcsoport az EU része, ami szuper és egyben őrületes, hiszen az óceán közepén fekszik. Itt:

- az Azori-szigetek elképesztően szép, egy kellemesebb klímájú Izland-verzió, azzal a lényeges különbséggel, hogy az izlandiak vadásznak bálnát, az EU-ban ez viszont tilos, így itt nem vadásznak -> rengeteg a bálna (én elfogultan rajongok Izlandért, ott is laktam fél évet)

- kellemes óceáni/szubtrópusi a klíma, nincs tél, karácsonykor például 19 fok volt az egyik szigeten

- a megélhetési költségek kb. olyanok, mint nálunk

- valamennyire mindketten tudunk portugálul, csak éppen brazilul, ami tök más, de majd bizonyára hozzászokunk az ottani nyelvtörő portugálhoz is

- az emberek állítólag nagyon jó fejek, tiszta a levegő, szinte nincs bűnözés stb. stb.

- mindig is szerettünk utazni

(Hamarosan azt is leírom, hogy miért ez lett a blog neve, mit reagált a környezetünk a tervünkre és az utazás előkészítéséről is lesz szó.)