- Miért bámul mindenki? 

- Azért, mert versenybiciklije van!

A napokig húzódó rejtélyt végül egy nénike oldotta fel Szabó Virágnak. Virág ugyanis nem értette, hogy miután eltekert Pomáztól Szegedig, miért éppen Dél-Magyarországon kezdték el furcsán méregetni a biciklijével együtt. Ráadásul nem is egy fullos versenybringán ült, hanem egy decathlonos egyszerű, váltós túrabiciklin. Virág ekkor már körbebringázta fél Magyarországot, nagyrészt a határ vonalát követve. Az Instáján nagyjából dokumentálta az egész túrát, de azért utána kicsit kifaggattam. 

Összes fotó: viristravels Instagram - Szabó Virág

A harmincas nőnek térképész diplomája van, évekig Angliában dolgozott, majd a világban utazgatott. Tavasszal fejezte be másfél éves Ázsia-körutját, és a koronavírus berobbanásakor márciusban még épp elcsípett egy Kambodzsából Európa felé tartó gépet. Az első hullám elején tért vissza Magyarországra.

„A koronavírus egyértelművé tette, hogy Magyarországon fogok utazni. Hogy miért épp a határ mentén? Azt nem tudom. Általában spontán csinálom a dolgaimat.

Tervem most sem volt, azt sem tudtam, hány kilométer a teljes kör. De tetszett ez a kötöttség, hogy csak minimálisat tudok rajta változtatni.” 

Virág Magyarország köre

Nyári hőségben kezdte és a legkellemetlenebb őszben fejezte be a 48 napos túrát. Augusztus 26-án startolt, és a fenti ad-hoc szemléletet tükrözi, hogy a határhoz érve, a szobi révnél találta ki, hogy az óramutató járásával megegyező vagy ellentétes irányba induljon-e el.

Végül balra indultam. Utólag kiderült, hogy az általános széljárás miatt jobb lett volna jobbra indulni, de akkor már mindegy volt

Október 12-én ért vissza a szobi révhez. 

Az első két hétben kényelmesen haladt, napi átlag ötven kilométert tekert, később volt, hogy többet is. Az eső miatt pár napot ki kellett hagynia. Mohács körül ért el az ezredik kilométerhez. 

A körtúra alatt a természet közelségének örült leginkább; minden folyó lázba hozta, az abszolút kedvence a Dráva-mente volt. A települések közül a kicsi, eldugott helyeket szerette, kifejezetten kereste a többnyelvű embereket. Az egyre zordabbá váló ősz, a rengeteg esővel és az október elején betört hideggel viszont eléggé megnehezítette az utolsó szakaszt.  

Egyik kedvence a Dráva-környéke volt

Nagyon kevés cuccot vitt

A csomagtartójára tíz kiló van írva, már csak ezért sem pakolta túl a negyven literes hátizsákját, amit ráerősített. Hogy miért nem bringás táskába pakolt? „Kezdő túrabiciklis vagyok, nem szeretek fölösleges dolgokat vásárolni” – jön a zerowaste szemléletű válasz.

• Gázfőző lábossal
• pár ruha
• néhány higiéniai eszköz
• pótbringagumi
• pumpa
• sátor

– gyakorlott utazóként tudta, hogy ennyi bőven elég (Virág posztját a felszerelésről itt tudod megnézni.). A sátrát a vázra erősítette, a terv ugyanis az volt, hogy végig sátrazni fog.

 Az összes cucc kipakolva

És végül sokat is sátrazott, de nem kizárólag, sőt, a 47 éjszaka kb. felében volt fedél a feje fölött. „A falvakban általában megkérdeztem a szimpatikusabbnak tűnő embereket, hogy hol lehet biztonságos aludni, hol vannak védettebb területek.” A helyiek jóindulatának köszönhetően volt, hogy plébánián, tájház kertjében, játszótéren; máskor egy család kerti házikójában, megint máskor egy focicsapat üres öltözőjében aludt.

„Olyan is előfordult, hogy behívtak a házba. Ez főleg a középkorúakra és az idősebbekre volt jellemző. Sok a magányos ember, a gyerekeik és az unokáik külföldön élnek”

– mondja. Facebook-csoportokban, a Warmshowers-oldalon, a Sztereotrip utazási podcast és az Instagramja segítségével is talált szállást. Főleg tanyán élő emberek hívták be magukhoz, ahol úgy látta, hogy még manapság is sokan vannak berendezkedve a szinte teljes önellátásra.

Sátrazás kellemes játszótér tövében

Ilyen esetekben a tisztálkodás adott volt, amúgy pedig „kút mindenhol van” – nyilván ahogy az idő hűlni kezdett, ez a megoldás már egyre kevésbé jöhetett szóba. Napirendje idővel elkezdte követni a természetét: „Az elején este 8-kor aludtam el, amikor pedig elkezdett 6-kor sötétedni, 7-kor már aludtam, korán reggel pedig keltem” – meséli. 

Magyarország ma

„Volt, hogy mosolyogtak és köszöntek, de olyan is, hogy köszöntem és nem köszöntek vissza”

– mondja - „A déli országrészen az állandó rendőri jelenlét nyomasztó, főleg Bács-Kiskun megyében.” Túrabringás szempontból ez a látványon túl más miatt is kellemetlen. „Nehéz olyan helyet találni, ahol nyugodtan el lehet bújni pisilni. Bárhol lehetnek rendőrök” – említ egy fontos tényezőt. Volt olyan, hogy a sátrában fekve hallgatta, ahogy a helyiek latolgatják, biztosan egy menekült fekszik odabent. 

Ezerfős község Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében

Általános benyomásává vált az út során, hogy „sok ember távolságtartó, vannak, akik mindentől félnek, amit a közmédiában látnak”. A rossz tapasztalatokért mindig kárpótolták a különleges vagy jó élmények. Kisrozvágyon, egy borsodi faluban az idősek klubjában szeretetteljesen fogadták, három órán át beszélgetett a nyugdíjas – igen aktív életet élő – klubtagokkal. Palóc nénik a nógrádi Zabar községben bíztatták, hogy nézze meg a templomukat, aztán hosszan beszélgettek vele - már amikor értette, mit mondanak, mivel a palóc tájszólás minden szépsége ellenére elég nehezen érthető (ezt pont nagyon jól tudom, mivel apai ágon palóc felmenőim vannak – haligali b.).

Az egyik legjobb találkozás Kisrozvágyon volt, az idősek klubjában

Nemcsak rá hatottak a látottak, de olyan is előfordult, hogy a felbukkanása hatására fedezett fel valaki valami újat: Mohácson például egy nyolcvanéves nénivel és a felnőtt fiával hármasban elmentek bringázni a környéken. Így a néni és fia Virággal kiegészülve olyan helyekre is eljutott, ahol korábban sosem járt, például egy kicsi kápolnába.

A nyolcvanéves vendéglátó, a fia és Virág a közösen készített halászlé után közösen bicikliztek egyet. Olyan helyekre is eljutottak, ahol egyikük sem járt korábban

A jáki templomnál Virág épp csalódottan ült le egy kávézó elé, mivel a templom még két évig nem látogatható, amikor pár órás beszélgetésre szóba elegyedett egy ott dolgozó emberrel. Ekkor már minden üzlet zárva volt, így banánt, karalábét és bulgurt kapott búcsúajándékként. A határmente egy másik pontján egy idős néni pogácsát, paradicsomot és paprikát ajándékozott neki, más pedig meghívta magához ebédre.

Egy idős néni ezt a két csomagot ajándékozta Virágnak

Az utak 

És mennyire bringabiztosak a határmenti utak?

Itt időnként nem is követte annyira szigorúan a határmentét. Az utak minősége mellett az is befolyásolta az utolsó szakaszt, hogy októberben hirtelen lehűlt a levegő és elkezdődött az esős, hideg ősz. A zordabb idő az Északi-Középhegységben érte utol, ami miatt ki kellett hagynia néhány ígéretesebbnek tűnő helyet, de a Magyar Nyelv Múzeumába Széphalomra még betért, ahol meg egy könyvet kapott ajándékba. 

Emlékezetes nap volt, amikor a Hansági Főcsatorna környékén kilométereken át kellett tolnia a bringáját erős ellenszélben
Nem minden útszakasz nevezhető ideálisnak

„Mindenhol a világban azt mondogatják, hogy Európában nem vendégszeretők az emberek. Pedig azok. Magyarországon is”

– összegzi Virág a benyomásait. Veszélyes élethelyzetbe nem került, egyszer kellett elhajtania sátrától egy érdeklődő férfit, aki aztán nem is tért vissza.  

Virág összesen 14 megyét érintett a túráján, ebből kilencről csinált megyehatáros selfie-t (a megyék visszafelé haladva)

Egy ilyen poszt nem zárulhat gyakorlati jótannács nélkül:

„Azt javaslom azoknak, akik ilyen útra indulnak, hogy ha van idejük és az ország megismerése a cél, akkor ne siessenek. Mondjanak igent, ha meghívják őket valahova, még ha emiatt borul is a napi terv. Ugyanakkor mondjanak nemet, ha egy helyzetben nem érzik jól magukat – főleg ha egyedül utazó nők. Készüljenek fel minden időjárási körülményre, ha sátraznak, legyen náluk – lehetőleg napelemes – powerbank, és ha kamerával utaznak, extra akkumlátor.”