Nemrég jöttünk vissza az azori mini-körútunkról Sao Miguelre, Ms. Haligali készül egy hosszabb beszámolóval, én most csak egy emlékezetes tábori részletről emlékezem meg. Négy napot töltöttünk Faial szigetén egy festői óceánparti kempingben; az első este az alapos akusztikai előtanulmányok ellenére is eléggé tartottunk attól, hogy éjjel nem fogunk tudni elaludni a francia kamaszok - három, egymást nem ismerő francia tinédzsercsoport táborozott le pár napos különbséggel a kempingben! - mobilról hallgatott technójától vagy hip-hopjától.

Ehhez képest este 10-kor a fenyítő basszusoknál sokkal furcsább hangok kúsztak be a sátorba, méghozzá a környező sziklákról, majd egyre közelebb, a kemping sarkából, végül egyenesen a fejünk fölül (kevesebben voltak, mint ebben a coubban, nem is csaptak ekkora lármát, és jobban ki lehetett hallani, hogy sokszor mondják azt, hogy eu): 

Először arra gondoltunk, hogy valaki fast forwardra kapcsolva játszik le valami zenét (oké, nekem az is beugrott, hogy a Cthulhu-mítosz lényei jöttek elő az óceán mélyéről, de családomat nyilván nem kezdtem el new englandi rémtörténetekkel traktálni), míg Ms Haligali egy robot hangjára asszociált, amit a tréfás kedvű francia tinédzserek engedtek szabadjára sötétedés után a kempingben. A valóság persze sokkal prózaibb volt: néhány jámbor halászmadár merészkedett elő sziklafészkeiből.

A kemping recepciósa szerint a portugálban a cagarro, a magyarban a sokkal baljósabb mediterrán vészmadár nevet viselő állatok azért ilyen későn jelentek meg a kemping fái között, mert szegényeket rettentően zavarják a fények, meg úgy általában az emberek. Olyannyira érzékenyek a fényszennyezésre, hogy a közvilágítás elterjedése komolyan beszűkíti az életterüket.

A hangjával ellentétben a megjelenésében nincs semmi paráztató (Fotó innen)

A főleg az Azori-szigeteken élő - de máshol is előforduló - mediterrán vészmadár egyébként monogám típus, és ami Ms Haligalinak még szimpatikusabb: az egyetlen kis utód tojásán mindkét szülő kotlik felváltva 55 napon keresztül. 

A két és fél éves kislányunk egyébként azóta is kitűnően tudja utánozni az "eu-madár" hangját. Ő egyébként semennyire nem találta félelmetesnek, inkább viccesnek mondta félálomban.