Vajon létezik még olyan látványosság Európában, ami nincs fönt a Tripadvisoron? - töprengtünk egyszer ezen a fontos kérdésen. A minap kiderült, hogy meglepő módon igen: például a Parque Dona Beatriz do Canto (korábban Parque das Murtas), ami Sao Miguel szigetén, a Furnas nevű faluban található.
Összes fotó: Haligali blog
A parkot a Murtas nevű patak mocsaras árterére építették egy vízimalommal együtt még 1860-ban. A Rua de Santana utcában lévő 3,7 hektáros park – bocs, most irodalmi közhely jön! – olyan, mintha kicsit megállt volna benne az idő: nagy tágas területek és sétautak, rikító zöld pázsit, és egy kis tó, amit úgy hoztak létre, hogy egy gáttal jól felduzzasztották a patakot. Ezt a boldog békeidő hangulatot tovább fokozza a park közepén álló ház, ami semennyire sem tűnik azorinak, nem is lepődtem meg, hogy egy francia építész építette 1866-ban.
Most, hogy mindjárt lejár a hét hónapos azori kimenőnk, igyekszünk mindent megnézni Sao Miguelen, ami eddig kimaradt. Mondjuk ezt a látványosságot akkor sem tudtuk volna korábbra hozni, ha nagyon igyekszünk, mivel tizenegy hónapon át zárva van. Egy magánkertről van ugyanis szó, ami csak augusztusra nyílik meg a nagyközönség előtt, ekkor viszont ingyenes (ellentétben a három percre lévő Terra Nostra parkkal, ahol idén 8 euró a beugró. Mondjuk ott fürödni is lehet, és hatalmas területen fekszik.). Az azori kormány ugyanis kötött egy szerződést az itt élő családdal, akik voltak olyan aranyosak, hogy belementek a dealbe, és évente egy hónapra kinyitnak.
A felduzzasztott tóban szépen tükröződik a növényzet
Totál fel tudnám magamat találni, ha itt élnék és minden reggel ezt a burjánzó zöldet bámulva kéne elköltenem a kukoricapelyhemet. A kert a zöld szín egy csomó árnyalatát hozza, lenyűgöző. Nem vagyok egy nagy botanikus, de a mamutfenyőt, a bambuszt, a platánt, a fikuszt, a különböző pálmafajokat, a kötelező hortenziát és még pár növényt be tudtam azonosítani (ha valaki valamit felismer még, kommenteljen nyugodtan).
A háziakkal sajnos nem találkoztunk - mondjuk szimpatikus volt, hogy a házuk előtt egy Opel és nem mondjuk egy Maserati állt -, csak az igen jókedélyű kertészükkel; és kellemesen kevés turistával. Szinte magunkban voltunk három órán át a rengeteg zölddel és a csobogó vízzel.
És itt van még több kép:
Bambuszfolyosó
Dália (vagy más)
Az azorinak hitt hortenzia elengedhetetlen helyi fotóelem
Hinta-híd a patak fölött
Gigagyökér
Azt hiszem, bírnám az életstílust, ha egyszer véletlenül egy ilyen helyen kélne élnem
Ez a kert egyik legszebb helye, főleg, ahogy a víz visszatükröződik a fikuszfán. Itt meg lehet nézni
A vízimalom már nem működik, de kellemes látvány
(Itt tudod követni a blogunkat a Facebookon!)
