Van egy listánk arról, hogy mik azok a helyek, amiket mindenképpen fel akarunk keresni Sao Miguelen, és a slow life jegyében szép lassan megyünk is végig rajta. A Caldeira Velha természeti park a termálvizeivel a top5-ben volt, meg is néztük végre, és csak olyan jelzőket tudok róla írni, hogy fantasztikus, elképesztő, csodálatos és lenyűgöző (remélem, nem hagytam ki egyetlen szuperlatívuszt sem).

Ha nyitás után érkezik az ember, lehet olyan szerencséje, hogy csak a saját hátát áztatja a 35 fokos vízben (Összes fotó: Haligali blog, sajnos részben telefonnal)

A Caldeira Velha (azaz nagyon szó szerint kb. öreg kazán, kevésbé szó szerint öreg hőforrás) nevű természeti park az Água de Pau nevű hegy északi oldalán fekszik, és pont olyan, ahogy az ember a szubtrópusokat megálmodja magának, már ha szokott ilyenekről álmodozni.

A környék geotermikus tevékenységben gazdag, úgynevezett szekunder vulkáni terület (mint Izland nagy része). Van itt  hőforrás, termálvízforrás, langyos vizű vízesés (lásd a lenti kép); aztán az egész egy szűk folyóvölgyben folytatódik, ami buja növényekkel és sziklaszirtekkel teli. Itt lép be a látogató a parkba.

Kint 17 fok, a vízben 25, a vízesés alatt kb. 27

A parkot tudtommal csak autóval - esetleg gyalog - lehet megközelíteni azon a szerpentines úton, ami Ribeira Grande és Lagoa do Fogo között kanyarog. Bármelyik irányból jön is az ember, eltévedni lehetetlen, az egész kiválóan ki van táblázva, mint ahogy általában minden Sao Miguelen.

Felnőtteknek két euró a belépő, ami ugye 600 forint. Ez nagyon különös összeg annak fényében, ami a kerítésen túl várja az embert (három órával később, ismét az autóban azon tréfálkoztunk, hogy az egyik balatoni strandon is ugyanennyi a belépő. Persze nem szeretném hasonlítgatni a két vadvizet, mindkettőnek megvan a maga egzotikuma.).

Ez a 35 fokos medence

Szóval miután belép az ember, egy keskeny kis völgyben vezet a kényelmes sétaút, és maximum négyszáz méter után a följebb látható vízesésben végződik. Mesterséges gáttal duzzasztották itt fel a vizet, ebből alakult ki a természetes termálmedence. Itt érdemes kezdeni a fürdőzést, mivel csak 25 fok körüli a víz (legalábbis március végén, nyáron gondolom, kicsivel több), aztán átslattyogni a 35 fokos medencébe. Fontos infó, hogy bár az ember nem gondolná, de közvetlenül a vízesés alatt melegebb a víz, mint a medence többi részén. Sőt, bátran be lehet ülni a vízesésbe egy kis geotermikus hátmasszázsra, csak a vízalatti kövekre érdemes odafigyelni. Csodálatos érzés.

A 35 fokos medence pedig még talán ennél is csodálatosabb. Egyedül annak nem ajánlom, akit zavar a kénes szag (egy kétéves gyerek interpretációjában kakaszag), és nem szeretné, ha utána két napon át ő is ilyen szagot árasztana. Mindenki másnak felejthetetlen élmény.

 Már csak a látvány miatt is: a medence páfrányokkal szegélyezett és burjánzó zöld veszi körül. Ilyesmi:

Nagyon sűrű a vegetáció mindenféle egzotikus fajból (endemikus és betelepített / invazív fajok keverednek). Az azori növényvilágból ideírok kettőt, hátha valakit épp ez érdekel: Erica azorica és Hypericum foliosum, amúgy csak a páfrányt ismertem fel magamtól.

Az egyetlen csalódásunk az volt, hogy hosszabb túraútra készültünk, le is volt zárva az egyik ösvény, így még nagyon lassan is húsz perc alatt bejártuk az egész területet. Aki ennél többet szeretne - ahogy majd mi is, amikor hamarosan visszatérünk -, annak jó hír, hogy fél 11-től kezdődően minden nap háromszor vannak vezetett túrák, de mint az aranyos, brutális metált hallgató recepciós srác elmondta; csak jó időben.

Érdekes amúgy, hogy bár ez Sao Miguel egyik legnagyobb attrakciója, nem igazán készültek föl a nyári tömegturizmusra: a két parkolóöbölben maximum húsz autó fér el, bent pedig egy női, egy férfi és egy mozgássérült vécé valamint három átöltözőkabin szolgálja mindössze a látogatókat.

Ha netán elered az eső - amire a nyarat és a kora őszt kivéve mindig van esély -, érdemes betérni a kis infóközpontba, ahol elég informatívan magyarázzák el a szigetcsoport földtani és biológiai érdekességeit. 

Ilyen a völgy közvetlenül eső után

Titkos tippünk 1: érkezzünk nyitás körüli időpontban (egész évben 9, kivéve márciust és októbert, mert akkor 10) vagy ebédidőben, ha el akarjuk kerülni a tömeget és ha a kialakított parkolók valamelyikében szeretnénk hagyni a bérelt autónkat. Ha lecsúszunk erről, akkor csak az út mentén tudunk parkolni.

Tt 2: Vigyünk magunkkal törülközőt és papucsot, előbbit bérelni sem lehet, csak megvásárolni a belépődíj fényében elég vicces 25 euróért.

Tt 3: Ribeira Grande felé lefelé az úton, kb. két kilométer után jobbra van egy barna tábla, ami egy Salto do Cabrito nevű 25 méteres vízesést jelöl. Amikor ez a poszt készült, a zuhogó eső miatt kihagytuk, de a minap megnéztük és fantasztikus! Így néz ki, hamarosan külön is írok róla.

 (A blog itt követhető a Facebookon, ahová olyan tartalom is kerül, ami a blogban nem jelenik meg.)