A harmadik hónap az Azori-szigeteken: tetszik - nem tetszik

2017. április 27. 10:30 - haligalibarbara

Már majdnem az ittlétünk felénél járunk. Egy kardszárnyú delfin sebességével telik az idő, elképesztő. Itt az aktuális tetszik-nem tetszik.

Tetszik: A közbiztonság. Rendőröket eddig talán kétszer láttam, őket is autóban, ami nyilvánvalóan önmagáért beszél. Van olyan sziget, ahol nulla a bűnözés, Sao Miguelen kb. annyi, hogy nyáron van néhány turistákra szakosodott zsebtolvaj. És az mennyire menő, hogy a börtön Ponta Delgadában a tengerpartra néz, ráadásul mintha If várának testvére lenne! (Felmerül persze a kérdés, hogy ha alig van bűnözés, ki van a börtönben?)

Kép innen

Nem tetszik: Nagyon sok helyen a kutya = az ember legjobb barátja ingyenes őrző-védő szolgálat. És ez még hagyján: miközben Skandináviában már büntetik azt, aki láncra verve tartja a kutyáját - Magyarországon tudtommal két éve van napirenden egy hasonló törvény, de ha tévednék, kommenteljen valaki -, itt ez a világ legtermészetesebb dolga. Nagyon sok olyan kutyát lehet látni, főleg vidéken, akik jó eséllyel soha életükben nem hagyták el azt a 2x5 méteres sávot, amit a gazdáik élettérként kijelöltek nekik. Az ilyen kutyák nemcsak boldogtalanok, hanem potenciális veszélyforrások is, ha egyszer mégis elszabadulnak. 

Tetszik: Három hónap után biztosan kijelenthetem, hogy nemcsak a 60+-os korosztály kedves itt a kisgyerekekkel, hanem mindenki. A mindenki azt jelenti, hogy tényleg mindenki, még az amúgy nem túl fogékony tinédzser fiúk is. A másik klassz dolog, hogy agresszív kisgyereket nem láttam még (vagyis egyet), inkább olyat, aki gondoskodó odafigyeléssel fordul a nála kisebbek felé. Gondolom, jó mintát látnak otthon, mást nem tudok elképzelni. E kedvesség szélsőséges formája az, amikor az asszonyok meg akarják puszilni a kislányunkat. (A hihetetlen azori kedvességről már készül a poszt.)

Nem tetszik: És ez nem csak nekem nem tetszik, hanem - rövid kérdezősködésem szerint - az azori anyáknak sem: a portugál családtámogatás az amerikaira hasonlít. Következménye: az itteni gyerekek többsége legkésőbb hét hónaposan bölcsődébe kerül, az anyák meg mennek vissza dolgozni.

Tetszik: Az azori élelmiszerekről nem lehet eleget lelkendezni. Azt már írtam korábban, hogy egy csomó mindenben önellátók a szigetek, de ami a legjobb, hogy egy csomó mindennek jobb a minősége, mint általában Európában. Például a virslinél csak egy hajszálnyival emberbarátabb hamburgerhús itt egy álom (különösen az egyik helyi brand), teljesen mócsingmentes és csak úgy siklik benne a kés. Vagy ott a csirke: a legtöbb helyen - így Magyarországon is - a levágott húst jól befecskendezik zsírral (meg ki tudja, mivel), hogy gusztusos, telt hatást keltsen. Vett valaha valaki a Tescóban vézna csirkét? Gondolom, nem. Na, itt ilyen nincs. A csirkehúst nem manipulálják, ennek megfelelően sokkal kisebb és vékonyabb csirkecomb kerül az ember tányérjára, ami ezerszer finomabb (és valószínűleg egészségesebb is), mint pl. otthon.

img_20170426_185338.jpg(Fotó: Haligali blog) Oké, ez itt egy éttermi étel, ráadásul mobilos fotón: marha maracujaszószban. Ott készült, ahol Sao Miguelen az egyik legjobb marhát adják: Restaurante de Associacao Agrícola

Nem tetszik: A szigetek közti légi közlekedésben monopolhelyzetben van a Sata (más néven Azores Airlines). Ez több furcsaságot eredményez, mivel olyan szabályokat alkalmaznak magukra nézve, amilyeneket akarnak: 1. A jegyeik fixárasak, ebből következik, hogy ha ma veszek egy szeptember 3-ra szóló jegyet, az ugyanannyiba fog kerülni ma, mint szeptember 3-ikán. Nyilván, ha éppen még nincs tele a gép. 2. Ha több sziget között vesz az ember egy körutazás-jegyet, az alig drágább, mintha elutazik egyre és onnan visszajön 3. Az azori lakosok olcsóbban utaznak, mint a nem azoriak. 4. Összességében a jegyek drágábbak, mint például a lisszaboni járatra, miközben még a tőlünk legtávolabbra lévő sziget is egy bő órára van repülővel.

Tetszik: A kompos közlekedés a szigetek között olcsóbb, de egyes szigetek között csak időszakosan jár a komp (mások között egész évben), és értelemszerűen jóval hosszabb az út, mint repülővel.

Nem tetszik (bár kicsit vicces, szóval tetszik is): Mindenki kb. 12 és 25 év között ugyanazt a barna színű Merrell cipőt hordja. Nyilván nem szó szerint ugyanazt (höhöhö), hanem pontosan ugyanazt az albrandet. Értem én, hogy nagyon praktikus, mert vízálló, de nem ez az egyetlen vízálló cipő, ami Ponta Delgadában kapni lehet. Érdemes megfigyelni mondjuk az egyik középiskolából kiáramló fiúkat-lányokat. Minden harmadiknak ez lesz a lábán (izgatottan várom már a nyári lábbeli divatot):

 

Tetszik: A közlekedési dugó még a 45 ezres fővárosban, Ponta Delgadában is ismeretlen. Na jó, nem ismeretlen, de ha ki is alakul, nagyon hamar véget ér. És mindenki türelmesen vár, dugó miatt még nem hallottam dudálni senkit. Pedig bizonyos szempontból ez egy mini-Amerika, ahol a tömegközlekedés csak az autó kiegészítése, és az autós infrastruktúra nagyon fejlett: az elmúlt években szuper gyorsforgalmi úthálózatot építettek, és minden annyira logikusan ki van táblázva, hogy nagyon nehéz nem eltalálni egy idegenforgalmi látványossághoz.

Itt az első hónap tetszik-nem tetszik összeállítása

Itt a második hónap tetszik-nem tetszik összeállítása

(Itt tudod követni a blogunkat a Facebookon, ahol olyan tartalom is előfordul, ami itt nem jelenik meg.)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://haligali.blog.hu/api/trackback/id/tr8012456889

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása