Hopp, már el is röppent két hónap, itt az aktuális tetszik-nem tetszik összeállítás.
Tetszik: korábban írtam már, hogy sok a szellemház. Időközben az is feltűnt, hogy a használatban lévő házak milyen jó karban vannak tartva, még a szegényebb környékeken is. Ráadásul itt nem idegenkednek a merész színválasztástól. A végeredmény: tiszta udvar, rendes ház; szép, színes utcakép.
Színgazdag utcakép Capellasban (Fotók: Haligali blog)
Nem tetszik: úgy látszik, ez az EU-s trend idáig nem ért el: lehet cigizni a kávézókban, bárokban, snack bárokban és alighanem az éttermekben is, de utóbbiakban szerencsére nem tapasztaltuk. Ez kár, egyrészt, mert teljesen elszoktunk ettől; másrészt mert kisgyerekkel idegesítő.
Tetszik: elvétve ugyan találkozunk kéregető emberekkel, de kizárólag Ponta Delgadában és elenyészően kevéssel. Ebből és más jelekből arra következtettünk, hogy nincs mélyszegénység vagy ha van, nagyon láthatatlan. De inkább az a valószínű, hogy nincs.
Nem tetszik: a szemetelés. Úgy néznek ki az utcák, és sokszor sajnos a természet is, ahogy Magyarország a nyolcvanas években. A környezettudatosság nem lehet túl hangsúlyos az oktatásban, pedig ez a sziget (és vélhetően a többi is) tényleg egy kis földi Paradicsom (mínusz szarvasmarhatartás), amit a lehető legjobban kellene óvni. Az üres cigis dobozt például úgy hajítják itt el a sziget bármely tetszőleges pontján, mint nálunk legfeljebb egy almacsutkát.
Csodás természeti kép lenne, csak valahogy egy cigis- és egy kólás- és egy üdítős doboz is belekerült a kompozícióba
Tetszik: Alighanem sosem fogom megunni a buszos megfigyeléseket: az egyik legszimpatikusabb dolog, hogy a felszálló emberek - a tinédzsereket kivéve - a sofőrtől kezdve szép fokozatosan töltik fel a buszokat, ami azt jelenti, hogy mindenki az első sorokba ül. A másik kifejezetten szimpatikus dolog, hogy szinte mindenki az ablak mellé ül, hogy ha kezd megtelni a busz, könnyű legyen az új felszállók dolga. Olyan extremitást is láttam, hogy egy szinte tök üres buszban az első négy sor volt tele, és ismeretlenek is inkább egymás mellé ültek. Most egy ideig nem írom le, hogy ül.
Nem tetszik: Ezen a szigeten (Sao Miguel) beszélik a teljes portugál nyelvű világ legérthetetlenebb portugálját. Ez szinte biztos, még egy nyelvész is mondta nekem. Azt is többen állítják, hogy a mi falunkban élők nem értik meg a három faluban élőket. Ennek az okait kezdem megérteni, amikor már teljesen megértettem, írok róla egy posztot.
Tetszik: Az egy dolog, hogy ezen a szigeten beszélik a teljes portugál világ legérthetetlenebb portugálját, de az nagyon tetszik, hogy a szolgáltató szektorban dolgozók nem váltanak át automatikusan angolra, amikor az akcentusomon és a sok nyelvtani hibámon hallják, hogy az anyanyelvem nem portugál (egyszer néztek brazilnak, aminek örültem). Ha portugálul szólok valakihez, akkor az portugálul válaszol és beszél egészen addig, amíg meg nem kérem, hogy az adott részletet mondja el angolul is, mert egy szót sem értek. Akkor elmondja, aztán társalgunk tovább portugálul a következő érthetetlen részig.
Nem tetszik: Igazán nem akarok panaszkodni, de megmondom: két hónap után meguntam a szelet. Eddig négy teljesen szélcsendes nap volt. Íme egy szemléltető videó (külön felhívom a figyelmet a Hold elhelyezkedésére):
Tetszik: A szigetek egy csomó élelmiszert megtermelnek maguk, tehát - nem láttam ugyan statisztikákat, de szerintem - nagy százalékban önellátók. Ráadásul az itteni élelmiszerek nagyon zamatosak (nemsokára jön egy posztsorozat evés témában). Ami még érdekes, hogy csomószor halad el az ember gyár mellett, ezek általában egészen aprók, inkább kisebb üzemre hasonlítanak, egy részük látogatható és már messziről jól beazonosíthatók, melyik terméket gyártják (mivel fennen hirdetik).
Az első hónap tetszik-nemtetszik megfigyelései
(Itt a blogot tudod követni a Facebookon, itt pedig még több kép az Instán.)
