A második hónap az Azori-szigeteken: tetszik - nem tetszik

2017. március 25. 23:47 - haligalibarbara

Hopp, már el is röppent két hónap, itt az aktuális tetszik-nem tetszik összeállítás.

Tetszik: korábban írtam már, hogy sok a szellemház. Időközben az is feltűnt, hogy a használatban lévő házak milyen jó karban vannak tartva, még a szegényebb környékeken is. Ráadásul itt nem idegenkednek a merész színválasztástól. A végeredmény: tiszta udvar, rendes ház; szép, színes utcakép.

hazsor.jpgSzíngazdag utcakép Capellasban (Fotók: Haligali blog)

Nem tetszik: úgy látszik, ez az EU-s trend idáig nem ért el: lehet cigizni a kávézókban, bárokban, snack bárokban és alighanem az éttermekben is, de utóbbiakban szerencsére nem tapasztaltuk. Ez kár, egyrészt, mert teljesen elszoktunk ettől; másrészt mert kisgyerekkel idegesítő.

Tetszik: elvétve ugyan találkozunk kéregető emberekkel, de kizárólag Ponta Delgadában és elenyészően kevéssel. Ebből és más jelekből arra következtettünk, hogy nincs mélyszegénység vagy ha van, nagyon láthatatlan. De inkább az a valószínű, hogy nincs.

Tovább
komment

Így ragad rá egy kétévesre a tudás - általában, de még inkább új életkörülmények között

2017. március 22. 13:36 - haligalibarbara

Helyes vagy sem, mi sosem szoktunk leülni, hogy na, kislányom, gyere, akkor most tanulunk valamit. Inkább igyekszünk olyan körülményeket teremteni, amik - lehetőleg önálló - felfedezésre ösztönzik. És ilyenkor próbáljuk visszafogni magunkat és hagyni, hogy gyűjtsön saját tapasztalatokat úgy és abban a tempóban, amiről és ahogy szeretne (ez, vagyis, hogy elnémítsuk magunkban a beépített animátort, ezerszer nehezebb, mint korábban gondoltam). Tudom, hogy mindezzel nem mi találtuk fel a spanyolviaszt, csak bevezetésképp fontos leszögeznem. Most pedig mondok két olyan példát, ami

  • teljesen spontán ötlet volt
  • nem gondoltam volna, hogy mekkora hatással lesz rá
  • nem kellett hozzá semmilyen előkészület / eszköz

szagol.jpgÖsszes fotó: Haligali blog

Tovább
komment

Ezek érdekeltek a héten - linkcsokor #4

2017. március 19. 14:55 - haligalibarbara

A cím hazudik: nem a héten, hanem az előző linkcsokor óta.

img_20170215_164648.jpg(Fotó: Haligali blog)

A szigetünk (Sao Miguel) a legnagyobb az azori szigetvilágban. Amikor nagyon alaposan bejártuk, írok majd egy közszolgálati jellegű posztot a kihagyhatatlan látnivalókról, ám ha valaki addig jönne ide, itt van egy cikk, amit érdemes követni, mert elég jó, csak a Nordeste, azaz az Észak-Kelet hiányzik róla kissé. 

Norman Foster az egyik kedvenc építészem, nemrég csatlakozott az Instagramra, és ami elég kúl, hogy még csak 36 bejegyzése van, majdnem 18 ezer követője, és mennyi embert követ? Negyvennyolcat. Elég jó az Instája, amolyan Norman Foster doing normal shit (elsősorban sífutás) hangulatú. Kedvenc képem, amikor a Reichstag kupolájában bringázik lefelé (ő tervezte). Az irodájának az oldala még jobb, leginkább, mert senkit sem követ. Amúgy itt van még kilenc építész, akiket érdemes követni az Instán.

Ilyen az, amikor egy magyar család utazik egy hat, egy öt és egy másfél éves kislánnyal Délkelet-Ázsiában. Alapvető infók az utazásukról, plusz hasznos tippek.

Izlandi ismerős mondta nemrég, hogy teljesen tönkreteszi a turizmus a természetüket, és valamit azonnal lépni kellene a turisták hada ellen, miután Izland túl felkapott lett. Ezért most az izlandi kormány különadókat akar bevetni a turisztikai szektorban és/vagy korlátozni fogja a látogatók számát az egyes látványosságoknál. Emlékszem, 2002 telén még eseményszámba ment, amikor vidéken felbukkant egy-egy kirándulókat szállító dzsip, most viszont állítólag nincs megállás. (Kicsit amúgy tartunk tőle, hogy a jóval olcsóbb Azori-szigetek is Izland sorsára jut nagyon hamar, főleg amiatt, hogy két évvel ezelőtt megjelentek itt is a fapadosok, ami rendesen levitte a jegyárakat és megdobta a turisták számát.)

Tovább
komment
Címkék: linkcsokor

Száz százalékban ikeamentes ház - az azori otthonunk

2017. március 16. 10:54 - haligalibarbara

Nincs különösebb bajom az IKEÁ-val; ötletes, markánsan skandináv, egyes elemeiben szimpatikus, nélkülözhetetlen rossznak tartom. Budapesti otthonunkban is van pár IKEA-tárgy, bevallom, még bútor is, sőt, évek óta folytatok magammal egy olyan levelezést, amiben a szükségesnek tűnő / fantáziadús ikeás tárgyak linkjeit küldözgetem magamnak. Szóval ambivalens a viszonyom a svéd monstrummal, szerintem a világ asztalosai fellélegeznének, ha nem lenne, alighanem fából is kevesebb pusztulna, de tulajdonképpen nem rossz, hogy van. 

kilatas.jpgKilátás az ajtón kilépve februári napfényben. A narancs a hátsó kertben termett, az ananász pedig egy közeli üvegházban (Összes fotó: Haligali blog)

És miután Reykjavíktól Dublinon át Rio de Janeiróig minden egyes lakásban, ahol valaha jártam, láttam ikeás tárgyat, egészen megdöbbentő volt, hogy a pár hete kibérelt új otthonunk teljesen ikeamentes (egy gyerekplédet kivéve, amit magunkkal hoztunk).

Hogyan lehetséges ez?

Tovább
komment

Mennyiben más gyerekkel utazni, mint kettesben vagy egyedül?

2017. március 09. 10:57 - haligalibarbara

Teljesen más gyerekkel utazni, mint gyerek nélkül: mintha valami egészen más tevékenységet végezne az ember. Ennyit szerettem volna mondani, köszönöm a figyelmet, a viszontlátásra.

pirosek.jpgPiros család az Ír-tengernél, Howth-ban (Összes fotó: Haligali blog)

Na jó, azért a téma ennél többet érdemel, ezért összegeztem pár dolgot az alapvető különbségekről (véletlenül épp tíz pontban). Amikor még nem volt gyerekem, tulajdonképpen minden pénzemet utazásra kötöttem: egyedül, párban, barátokkal, több kontinensen, spontán, megszervezve stb. Egy ideje már - igaz, sokkal kevesebbet - a kisgyerekünkkel is utazunk. Gyerekkel utazni kicsit olyan, mintha magaddal vinnéd a német személyi edződet, és vele terveztetnéd meg előzetesen a programot: az eredmény feszített program, minimális üresjárattal (tudom, miről beszélek, sok német szervezésű konferencián, ösztöndíjon stb. vettem részt). Ehhez adódik hozzá a fizikai megterhelés, egy nagy mozgásigényű kisgyerek ugyanis soha nem fárad el. Szó szerint SOHA.

Tovább
komment

Villámgyors hamis rizottó spenóttal (vagy vízitormával), szárított paradicsommal

2017. március 07. 16:51 - haligalibarbara

Az egyik előző posztban jeleztem már, hogy - elsősorban magamnak - rögzítem itt azokat a recepteket, amiket az elképzelt Maradékok művészete című szakácskönyvembe írnék. A lényeg, hogy sokszor szoktam főzni megmaradt ételelemekből mashup kajákat, és az eredmény egyre többször jó, mint szörnyű.
nymi.jpg
Bocsánat, hogy ilyen nyomi kép van róla, csak már majdnem elfogyott az összes, amikor eszembe jutott, hogy lefotózzam. Ráraktam egy szűrőt, de ettől meg olyan lett, mintha havas alátéten tálaltam volna :(

Zömmel ismét olyan dolgok kerültek ebbe az ebédbe, amiknek egy részét korábbi ételekhez már felhasználtam, így a maradékok a hűtőben kuksolva várták a sorsukat. Az alapgondolat az volt, hogy a vízitormából csinálok egy portugál vízitormalevest, de gyorsan kellett cselekednem, mert minden családtagom az éhezés jeleit mutatta, így nem bíbelődhettem hámozással, krumplipucolással és hasonlókkal. Egy gyors konyhai állapotfelmérés után végül a dzsóker hamis rizottó mellett döntöttem. Azért hamis, mert ez nem olyan, ami a slow-food jegyében szívja fel a fehérbort és az alaplét, aztán utánaöntöm, megint felszívja, beleöntöm, megint felszívja stb.; hanem gyorsan feltettem a rizst főni, ami alatt a többit összepároltam, összeöntöttem őket, kavartam párat és kész. Az egész - a szeletelést is beleértve - nem volt több 15-18 percnél. Mondjuk ha nem mosott a vízitorma / spenót, az kicsit megdobja.

Tovább
komment

A valódi ágyútól a százéves műanyagig - a legjobb ószeres Lisszabon és New York között

2017. március 04. 18:23 - haligalibarbara

Aki csak most akadt a blogra, simán gondolhatja, hogy ez egy elírt / átverős cím, a két nagyváros között ugyebár nincs is semmi. Pedig van, például az Azori-szigetek, azon belül is a legnagyobb, Sao Miguel szigete, azon belül a főváros, Ponta Delgada, és azon belül e poszt szűkebb tárgya, a Nagymama padlása nevet viselő fantasztikus ószeres vagy régiségkereskedő.

img_20170215_125337.jpgAzori kézműves termék (Összes fotó, kivéve egy: Haligali blog - mobillal fotózva)

A Sótao d’ Avó, azaz a Nagymama padlása olyan üzlet, amit az ember azonnal kiszúr az utcáról: ígéretesen eklektikus a kínálat a kirakatban, ráadásul afféle boldog békeidők hangulatot árasztva. Bent kiderül, hogy a blikkfang nem átverés: az árukészlet felét gondolkodás nélkül megvásárolnám (ráadásul az árfekvése kis kilengéssekkel olyan, mint egy hasonló profilú budapesti üzleté vagy csak épp egy hajszálnyit drágább). Mivel mindig is csíptem az ilyen helyeket, megkértem a tulajt, meséljen kicsit róla. Nem vette zokon, hogy rövid beszélgetésünk előtt másfél órán keresztül egyenként tapogattam végig a dolgait - mindet sajnos nem tudtam, mert becslései szerint ötezernél is több tárgy van az nála. A bútorokat ráadásul januártól már nem is itt, hanem egy pár házzal odébb lévő virágüzlettel összebútorozva tartja (elnézést a szóviccért).

img_20170215_175504.jpgHelyi tányér: Az Azori-szigetek visszahív felirattal (kb.)

Ami először kiderül: Nagymama padlását nem egy nagymama vezeti, hanem egy korábbi rádiós-tévés újságíró, akit úgy hívnak, hogy Pedro Joel Alves, és hét éve vágott bele az üzletbe. A pár hullámnyival odébb fekvő Terceira szigetéről származik, de egy ideje már itt él. „Miután vettem egy házat, azon kaptam magam, hogy elkezdtem megtölteni régi dolgokkal. Aztán beleszerettem ezekbe a tárgyakba, átjöttem ide és megnyitottam ezt az üzletet” – mondja a harmincas éveiben járó férfi. A választék óriási: a valódi, 18. századi ágyútól, a vintage lakberendezési tárgyakon át az antikvitásokig van minden.

Tovább
komment

Ezek érdekeltek a héten - linkcsokor #3

2017. február 27. 21:30 - haligalibarbara

Oké, nem a héten, hanem az elmúlt mondjuk másfél héten, mivel a múlt hétvégén nem adtam át linkcsokrot a kedves olvasóknak. Így ebben ne nagyon keressük az aktualitásokat, csakis a közelmúlt érdekességeit.

p2243812.JPGFotó: Haligali blog

Először is megáll az ész, előbb egy Arany medve itt, aztán egy Oscar ott; szédületes menetelésben a magyar film! De ne menjünk el amellett sem, hogy a korábbi linkcsokorban már említett iráni Asghar Farhadi nyerte a legjobb külföldi filmnek járó Oscart a szuper Az ügyfél című filmjével. Ahogy ígérte, nem vette át a díjat, pedig megtehette volna, itt a csodálatos indoklása, amit egy iráni-amerikai üzletasszony olvasott fel a gálán, az első iráni, aki megjárta a világűrt. Hatalmas hősöm (a filmrendező, nem az üzletasszony).

Az Oscart nyert Deák Kristóf-rövidfilmet, a Mindenkit március 5-ig itt bárki (bocs a szóviccért) megnézheti.

Az egyik DAAD ösztöndíj miatt évtizedek óta rengeteg magyar író tölt el minimum egy évet Berlinben. Ebből az élményből értelemszerűen szövegek is születnek. Tihanyi Anna, egy ismerős fotós fogta ezeket a szövegeket (meg gondolom, másokat is), és felépített köréjük egy-egy egészen szürreális minivilágot, Berlinben és Budapesten. A sorozat címe Berlin Bhf, és itt lehet megnézni. Érdemes az apró részleteket is megkeresni a képeken.

Aino-Maija Metsola egy Helsinkiben élő grafikus és designer, aki azóta ismert, hogy bő tíz éve elkezdett dolgozni a Marimekkónak. Én nem azóta ismerem, hanem azóta, hogy pár napja egy nagybevásárlás során véletlenül ráakadtam egy pompás könyvére, amiről külön is fogok írni, mert a legjobb és legváltozatosabban használható gyerekkönyv (kétéveseknek legalábbis), amit valaha láttam. Itt van pár hasonló tőle.

Hamarosan megírom a saját minimalista kiáltványomat, elsősorban arról, miért jó a gyerekeknek, ha nem nyomjuk őket túl ingerekkel, játékokkal, eseményekkel (nekem a legutóbbi igazán nehéz, mert alapvető eseményéhségem van), és, hogy miért legyenek eszméletlenül sokat a természetben; de addig is itt van egy cikk, ami hát, nagyon amerikai, de azért vannak benne banális megszívlelendő dolgok.

Még egy parenting-téma: visszatérhet egy nő valaha a korábbi énjéhez, miután anya lett? A tudomány válasza az, amit sejtettem: nem. Elég, ha annyit mondok, hogy egy ismerősöm csak addig tudta nézni a Trónok harcát, amíg meg nem született a gyereke. Pedig 1) nem is nő, hanem férfi 2) szerepelt is benne több évadon át kaszkadőrként. A témában itt egy érdekes, nem túl mély, de jó cikk, lehet, hogy majd valamikor összegzem. (Amióta elolvastam, nem érzem nevetségesnek magam, hogy a kislányunk születése óta képtelen vagyok gyerekekkel / kisállatokkal kapcsolatos rossz híreket elolvasni.)

Egy szomorú, de nagyon fontos felhívás, ami bárkit érinthet: kampány a kórházi fertőzéses halálesetek felderítéséért.  

Ellenpontozásként egy ultrakönnyű összeállítás, kicsit szégyellem is magam, hogy megosztom, de elég vicces: állatok olyan szögből fotózva, mintha a legmenőbb zenekarok albumborítói lennének.

Végül egy szuper táblázat arról, hogy ha valaki kifejezetten a bálnák és a delfinek miatt jönne az Azori-szigetekre, mi a legideálisabb időpont. Mint látható, a június (ebből az amúgy több szempontból is hasznos cikkből):

(Ha követni szeretnéd a blogot a Facebookon, ide kell kattintani!)

 

komment
Címkék: linkcsokor

Az egyik legcukibb dolog a világon: a gyerekkarnevál

2017. február 25. 23:11 - haligalibarbara

Pénteken megnéztük a gyerekkarnevált Ponta Delgadában. Tízkor volt a gyülekező a Praca 5 de Outubro nevű téren, és bő két óra múlva, egy kisebb belvárosi kör után már véget is ért a mulatság.

p2243740.JPGGyülekezés (Összes fotó: Haligali blog)

Úgy láttam, hogy óvodai kiscsoporttól kezdve gimnáziumig vonultak fel a gyerekek, és ami a legjobb, hogy egységes csoportjelmezek voltak, amit ráadásul zömmel a felvonulók - vagy a szüleik - készítettek. Csak az egészen kicsiknek vettek készen kapható jelmezt a kínai boltban (ebből amúgy a Kínához képest a világ végén található Ponta Delgadában is van egy csomó). A tanárok is mind jelmezbe öltöztek és vidáman vonultak; itt meg az tűnt fel, hogy milyen sok a férfi tanár. A karneválban egyébként az alkoholfogyasztáson kívül volt minden, ami kell: őrületes szerpentin- és konfettidobálás, masírozás, éneklés, zene-tánc stb. Szerintem két éves kortól már élvezhető nézőként, felvonulóként inkább 3-4-től.

Tovább
komment

Túra az Azori-szigeteken: a csodálatos Vörös-körtúra

2017. február 24. 10:09 - haligalibarbara

Az Azori-szigeteken túrázni érdemes, amennyit csak lehet. Ez a fő attrakció itt, plusz a hőforrásokból kialakult természetes fürdőhelyek, (meg a bálnák, de csak bizonyos hónapokban). Hat kilométeres körtúra következik most, főleg óceánparti kilátással, amit kényelmesen meg lehet tenni bő két óra alatt. Az úton egyetlen lélekkel sem találkoztunk, ami egészen felemelő volt, komolyan, még két ilyen túra és előjön belőlem egy Caspar David Friedrichbe oltott Oravecz Nóra.

p2193616.JPGKilátás az Atlanti-óceánra és Mosteiros falura (Az összes fotó = Haligali blog, nem írogatom egyenként alájuk, mert unalmas)

Ismét a hivatalos azori túrautak közül választottunk, az Atalho dos Vermelhos nevűt, (szabadfordításban Vörös-kerülő) a sziget észak-nyugati részén. Dúskál itt az ember a jól kitáblázott hivatalos túrautakban, úgyhogy fölösleges offroadolni (a legelők miatt nem is nagyon lehet), így sem biztos, hogy mi pl. fél év alatt be tudjuk járni mindet.

Tovább
komment
süti beállítások módosítása